Én észrevenném. Az egyik nagyapám, hazajött onnan. Azon kevesek közé tartozik, aki hazajött Ha nem jön haza, ma én nem vagyok. Nekem fontos a doni áttörés, az január 12.

@teknős: Jan 12.? Jól belenyúlt a főnök. Dehát nem is akart ő valódi apropót találni, csak poénkodtunk. Vajon ismerted a nagyapádat, és mesélt valamit ezekről az időkről? Elég érdekes családotok van nektek, meg kell mondjam.

Igen az apai nagyapám, 11 éves voltam, amikor meghalt, megjárta a Don kanyart. Érdekes és értékes élete volt. megmentett egy csomó embert. zsidót is, meg falubeliket is. Valami hihetetlen biztonsággal tudta az életet választani annak ellenére, hogy nem volt iskolázott. Nagyon szerettem hallgatni, ahogy mesélt, akkor is, ha nem értettem meg, csak jó 10 évvel később a szüleimtől a lényegét a meséinek. Amikor kimondom, hogy paraszt vagyok, őrá gondolok, meg a nagyanyámra, aki mellette végigküzdötte az életet. A gazdasági válságot, amiből kijöttek együtt a tehetségükkel és szorgalmukkal, a háborút és azt, hogy elvettek tőlük mindent, nagyapám okos éleslátását 1956-ban ( nem jár érte köszönet, de a nagyapám miatt nem vittek el senkit a faluból a későbbi megtorlások alatt) és 1965-öt, amikor az én drága nagyszüleim összeroppantak, mert belátták, hogy vége, megtört az ország.

Ők, akik megtanultak túlélni mindent, ők az adnak nekem erőt. Egy vagyok a parasztasszonyok sorában, akiktől az ország fennmaradt 1000 éven át. Ez a sorsom, ezért élek

@teknős: Olyan fura, hogy néha nem tudok egy kommentre mit reagálni, és otthagyom. Aztán kis idő múlva jön valami, ami megérleli bennem a választ. Most is így volt. Szép ez a hsz- od, nem is tudtam mit hozzátenni, aztán olvastam valami olyat, hogy el kell mesélnünk mindent, és mindenkit, hogy ne tűnjenek el az emberek. Hát meséld el, teknős a nagyapádat. :-)

@teknős: Olyan jó volna néhány posztot olvasni tőled. Azt mondta a nagyanyám, hogy minden ember élete egy regény, csak épp nincs lehetősége/energiája/tehetsége leírni. Mostanság ezért van az énblog. :)

@Doris, a komisz: fura dolog csak úgy dobálózni nevekkel és dátumokkal, amiknek "súlyuk van". Pedig annyian ezt csináljuk, szinte nap mint nap.

@teadrinker13: & teknős: Részemről szabad a pálya :-) Akár ide is, ha már saját blogod nincsen :-)

@teadrinker13: Én is pont erre, a következtetésre jutottam, mint a nagymamád!

Ha lehet, nem indítok blogot, nekem jobb ráakaszkodnom Dorisra :)))) Nincs meg a kényszer, hogy írnom kell, ha meg ennek kapcsán eszembejut valami azt ideírom Dorisnak!

Szívesen írok a nagyszüleimről, nagyapámról, csak nem tudom hogyan. Ha lehet csak úgy ami az eszembe jut róla, nem időrendben, mert nem akarok regényt írni. Először a megmentésről. Hogy ki ment meg kit. Nagyapámnak két ilyen életmentős történet is jutott, sőt három is, minden háborúhoz egy. De nem kapkodom el. Ide tegyem majd?

@teknős: Hamarosan küldök emilt, és megbeszéljük, mi módon lehetne megoldani. Én is szeretnék ilyen történeteket, hisz van is ilyen alfejezet (életek), ami éppen ilyen emberi történeteket gyűjt össze.
Teljesen egyet értünk teadrink nagyijával: Minden ember élete egy külön történet.

@teknős: Küldtem emilt arra a címre, amivel ide regiztél.