Melissa Etheridge

Napra pontos

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Nőségek

2009.03.04. 20:52 - Doris, a komisz

Címkék:


Azt képzelnénk, hogy egy idő után minden ember megtanulja normálisan kezelni a helyzeteket, amik más emberekkel adódnak neki. De nem így van ám. Nem. Van, aki sosem tanulja meg. Még a felnőttek közt is vannak, akik olykor értelmetlenül viselkednek, vagy túl gyerekesen, vagy ilyesmi.
Van például egy nő. Meg egy másik. Egy bizonyos szituációban közel kerülnek egymáshoz, barátnők is lesznek. Szükségük van egymásra valami miatt. Ez eltart egy darabig, de az egyik nő alapjában véve nem olyan, aki szeret szoros barátságokat tartani, sülve- főve összejárni, mindent megbeszélni.


Ez a nő (NE nevezzük most Dorisnak!) általában magában forgatja a dolgokat... elvan magában. Írogat, olvasgat, elszuttyog a családjával, ilyesmik. Nagyon kedveli az embereket, de soknak érzi a Nagy Barátságokat. Na és akkor, ahogy ez a nő kezd magában harmóniát találni, lassan eltávolodik a másiktól. Jóban vannak, de lazul a kapcsolat. Később egy helyen dolgoznak, amivel nincs is baj, de a másik (nem az, akit nem nevezünk most D- nak) egy napon furán kezd viselkedni. Szemmel láthatóan vérig van sértve valami miatt. Figyelembe sem veszi az előbbi nőt, foghegyről válaszolgat, pökhendiskedik. Nőnk (aki nem D. most, hisz bárki lehet) furcsállja, és gondolkodik, vajon mi a fene lehet az oka ennek a hozzáállásnak? Talán meg kellene kérdezni? De minek? Neki van baja, majd mondja, hogy mi, nem igaz? De nem mondja, csak nap mint nap ez a dermesztő hangulat.
Nem beszélnek, és szép lassan  beléjük fagy a sok ki nem mondott szó.
De ki kezdje? Nőnk azt gondolja, kezdje az, akinek baja van. Ezt gondolja, de magában tudja, hogy ez megint az a magába forduló, üvegbúrás gondolkodás, ami mindig is elzárta őt az emberektől. Mégsem tud mit tenni, ő már csak ilyen: Kezdje, akinek baja van. Én megvagyok magam is.
Nem mondja a másik sem. Talán azt várja, hogy kérdezzenek tőle. Hogy legyen egy szó, ami megnyitja a szelepet, és kizúdulhat az a valami (demidemi?), ami bántja őt. Küszködik, ez látszik rajta. Gyötrődik, emészti a düh (demidemi?), mégsem szól. Csak a teste, a szeme sugallja a sértődöttséget. 
Egy reggel aztán kisüt a Nap, melegszik a levegő, és eltűnik a jég is. Csak úgy magától. Szóló szőlő, mosolygó alma.
Nőnk (akit nem nevezünk, ugye...) meg néz egy nagyot, és azt gondolja: No lám, nem is volt akkor annyira komoly. Akkor biztos mondta volna (demitdemit?), elvégre nem vagyunk már ovisok, nem igaz?
 

A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr98981839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banyuc2 2009.03.05. 08:45:59

Ez is én vagyok, csak újra kellett regiznem, mert sima banyucként nem tudtam belépni - jellemző :)

A lényeg, ÉN tudom miről beszélsz, mert lehet, hogy rólam írtál, azaz én is lehetnék az, akit most ne nevezzünk Dorisnak és velem is megtörtént már, hogy akár félévig sem beszéltek velem és fogalmam sem volt, hogy miért??? Azt hiszem ezt három ember is megtette már velem, akikkel addig össze voltunk nőve. Basztikuli, ez jó sok, de még sem hiszem, hogy az én hibám lenne, vagy mégis ... - igezed van, ez tényleg nőség ....

teknős 2009.03.05. 09:21:23

Mi van azzal a sértődőssel?
Lehet, hogy valami banális dolog az egész, csak már azért haragudott közben, mert annak, aki nem Doris, eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mi van vele. Hallgatásból épített falak... Ezek valóban nőségek :))) (Egyébként igaza van annak, aki nem Doris. Vagy mégsem, mert különben nem jött volna létre ez a post.)

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2009.03.05. 21:19:24

@banyuc2: Na ugye, hogy tényleg van ilyen? Hülyeség mindkét hozzáállás amúgy. Tehát hülyeség nem mondani, és nem kérdezni is. Viszont a hallgatás megelőz egy semmitérő vitát, vagy egy végeláthatatlan vádaskodást, vagy egy olyan szituációt, hogy mondjuk én megkérdem, ő támad, és belekényszerít egy védekező helyzetbe... vagy nem, hanem én visszaszólok, ő meg erre...
Áááá, ebben a pillanatban jöttem rá, miért hallgatnak a nők ilyen feszüléseknél! Itt a nagy igazság, olvassátok!: Előre kiszámíthatod, hogy egy nyílt rákérdezés miféle végeláthatatlan szószátyárkodáshoz vezet, ezért inkább bele sem fogsz, és reméled, hogy magától elmúlik. Igen, mikor eszembe jutott, hogy megkérdezzem, mi baja, épp arra gondoltam, hogy nincs kedvem ehhez az agyaláshoz.

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2009.03.05. 21:21:04

@teknős: Ki tudja, mi az igazság. Fura vagyok én is, ő is. Előbb banyucnál már szinte neked is írtam a választ.


süti beállítások módosítása