Iszonyú sor a pénztárnál, bent fiatal fiú, mellette, aki betanítja.
A kezeit úgy mozgatja a srác, mintha ólomsúlyak volnának rákötözve, közben bárgyún felpillant olykor, körülnéz...látszik, nem érti, miért nem fogynak előle az emberek.

Előttem 60 év körüli nő, a kocsijába 2 éves forma kisgyerek belepréselve.
Ezt hallgatom ordító hangerővel és levegővétel nélkül szajkózva folyamatosan:

- Nem, nem veszek tictac- ot, ne nyúkálj oda. Otthon rengeteg cukorka van, nem szabad levenni a polcról, mert rád szól a bácsi.
Nézd csak, már mindjárt rád szól ( a mögöttem álló férfira mutat, aki diszkréten félrenéz- hiába, senki nem szeret az ügyeletes mumus lenni. A nő ebből persze semmit nem érzékel, üvöltve folytatja)...nézd csak a bácsit, milyen haragos már, nem nyúlunk semmihez.
Rágót sem veszünk, hát tudod, hogy erős. Múltkor sem tudtad megenni, mert annyira erős volt. Kiloptad a mama táskájából, és csak kárba ment az egész.
Ne nyúlj semmihez, üljél nyugodtan. Jaj látod, milyen a pulóvered ujja, beletörölted az orrodat, pedig kellett volna zsebkendőt kérned, hát ez bizony csúnya dolog, mit fognak szólni az emberek.....és tovább, tovább megállíthatatlanul és ordítva.

Közben titkon figyeli az embereket, hogy vajon látja- e mindenki, hogy milyen gondos, és alapos, és nagyszerű nagymama ő, és micsoda remek palánta az ő fikáspulcsis unokája.

Brrrrrrr!
Hogy mennyire el tudnak hülyülni a nők, ha gyerek kerül a közelükbe.
Ááááá, utálom az ilyet.

Hm.
Ma nyilván ilyen utálkozós napom van.