Doris naplója

Ma hajnalra leesett a hó.
Iszonyú hideg van, úgyhogy marad is. Sőt, állítólag pár nap múlva jön is még.

Szerinted érdekel?
Igen!
Igenigen!
Mert imádom, és gyönyörű, és a tél csak akkor tél, ha látsz valami fehéret, és néha, mikor ragyog a nap, akkor a szikrázásba belevakulsz szinte!
Csak így az igazi....

Na és hogy csúszik? Kit zavar?
Reggel az egyik kereszteződésben egy nő nem bírt elindulni, mert a kereke pörgött csak ész nélkül. Mögötte 10 autó, ült mindenki halál nyugodtan.
Szerinted segített neki valaki? :-)
Én.
És Nagyfiam.
Mi toltuk meg, hogy fogást találjon.

Ez sem új. Nekem egyszer végignézték, ahogy kereket cseréltem tök egyedül. Igaz, meg kellett volna állni, kimászni, piszkolódni....és igaz az is, hogy nem is kértem segítséget. Gondoltam, csak föléri ésszel valaki, hogy mi a kínom.
DE: Kicseréltem. :-)
Férfi nélkül is.

Az is tetszett, ahogy a város lelassult ma.
Az átlagsebesség 30 km/h körül járt. Láttam az arcokat a szélvédők mögött, így sokakat, akiket eddig csak rendszámról ismertem, most alaposan megnézhettem. Intettünk egymásnak, és szelíden siklottunk tova.

Aztán vettem egy fahéjas- almás illatgyertyát, és előkészítettem a fényfűzéreket. Hamarosan eljön az a délután, mikor majd arra jönnek haza a fiúk, hogy a Jézuska nagy titokban feldíszítette a házat.
Mert még hisznek ebben.
Még Nagyfiam sem akar szembesülni az igazsággal, úgyhogy nálunk a Mikulásnak tejet és kalácsot teszünk az ajtó elé, a karácsonyfát pedig a Jézuska hozza.

Jaaaj, mennyire irigylem őket a hitükért! Azért a varázslatért, amiben a decembert töltik....ennek az illata már ott van a hajnali hóban és a fahéjas gyertyában.

MA ELKEZDŐDÖTT.