Fiaim
2007.12.04. 08:53 - Doris, a komisz
Címkék: blog család nő gyerek szerelem gondolatok napló életem
Azt még nem is meséltem, hogy Nagyfiam kiskamaszodásának jönnek az első jelei.
Öltözködik a drága.
De még hogy!
Most úgy néz ki, mint egy múlt századi festőzseni. És válogatja az ingeket, sapkákat, sálakat.
Rakosgatja össze, mi mivel illik- és bevállalja a különös megjelenését.
Hmmmm, ez tőlem van- büszke is vagyok rá :-) Engem is csodabogárnak tartanak, már a megjelenésem után is. :-)
Azt is tervezi, milyen tetoválása lesz, ha odaér korban. És a pénteki kareoki- partyját is szervezi. A múltkori után osztatlan sikert aratott az újabb buli kilátása az osztálytársak körében.
Olyan jó látni, ahogy ez az angyalarcú, gátlásos, szellemekkel társalkodó gyerek végre leszáll lassan a földre, és mint egy kis virág, bontogatja az itteni életének szirmait. 9 év kellett, hogy megérkezzen, és végre jól érezze magát itt is. Még egy éve is sírt néha, hogy meg akar halni, és visszamenni, mert utál itt...cígeltem ide-oda, nézegették, azt mondták, teljesen jól fejlett, sőt, különösen tehetséges, csak nem ITT van. Nem akar ITT lenni.
Most aztán érkezik lassan- igaz, ezzel szürkül is valamelyest, és kezd hétköznapibbá válni, de mit bánom én már, ha cserébe némi boldogságot kap.
Az Igazit úgyis csak odaát találja meg mindenki. Csak ő túlságosan sokáig emlékezett rá. Ettől nem látta az itteni örömöket.
Zenei műveltségük lassan megengedi, hogy megismerjék az autentikus vonalat. Tegnap lebombáztam őket a VALÓDI cigányzenével.
Király volt!
Főképpen Okoska nyitott rá. Azonnal elkapta a ritmust, és élvezte ezerrel.
Reggel pedig mindig zenére ébrednek. Legújabb szerzeményem Zsédának az Ünnep című lemeze. Elbűvöl a finomsága, és a szelídsége. Ha csak a zenéjét hallanám, akkor is látnám őt magam előtt.
A fiúk pedig felébrednek, és a sötétben lustálkodva úszkálnak a hangokban és a hangulatban.
Tegnap volt az a délután, hogy a lakásba felkerültek az első fényfűzérek. :-) Már számolják a napokat, hogy mikor jön a Mikulás, és mennyi van még karácsonyig. A fények azt jelentik, hogy fentről már figyelik őket. Törődnek velük. Készül a karácsonyuk, mert a jeleket már küldik nekik.
Ettől mindig jobbá válnak.
Minden húrt megpendítek, ami a lelkükben van.
Minden lehetőséget kihasználok, hogy cizelláljam az érzéseiket.
Kifacsarom belőlük a maximumot, hogy színes, és mélyérzésű férfiak legyenek majd.
Olyanok, akiket halálosan lehet szeretni.
Olyanok, amilyeneket én is megálmodtam magamnak. Vagy amilyenekkel találkoztam. Vagy amilyennek képzeltem, és láttam őket. :-)
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr81251740
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
