Íme hát a könyv, amiből az ominózus Jézus- történeteket szoktam olvasni a fiúknak.Azért posztolom le, mert jött olyan kérdés, hogy honnét valók ezek a mesék, és mi közük a Bibliához.
Gyanítom, semmi.
Ha valaki nem látná, Benedek Elek áll a szerző sorában, gyönyörű kötés, szép képek, belelapozva pedig viszonylag rövid, értelmes történeteket sejthetsz.
Aztán mélyebb elmerülés után jön a döbbenet.
Egy dolog, hogy a történetek nagy részében Jézus bosszúálló, kegyetlenül büntet és kioktat, folyton okoskodik, és szíre- szóra mindenkit megleckéztet, viszont van egy csomó olyan mese is, ami még korban sem megfelelő, ráadásul teljesen zavaros.
Hogy érthető legyek, idézem gyorsan azt, amelyik tegnap este "kicsapta nálam a biztosítékot":
KRISZTUS A CSÁRDÁBAN (ez már egy állati képzavar)
Krisztus urunk Szent Péterrel (mindig ezt a szerencsétlent szivatja) egyszer az Alföldön vándorolt, s este betértek egy útszéli csárdába. Ott megvacsoráztak, ettek, amit ettek; aztán lefeküdtek a földre.
Krisztus urunk feküdt a fal felől, Sz. P. meg kívül.
Még jóformán el sem szenderültek, huszárok ( !!!!) jöttek a csárdába, húzatni kezdték a cigánnyal, táncra kerekedtek, s széles jókedvükben nagyokat rúgtak Sz. P- en. (na itt kezdtek el a fiúk förtelmesen röhögni. Én tátottam a számat).
Gondolta magában Péter, nem jól van ez így, majd én fekszem a fal felől. S mikor látta, hogy J. szép csöndesen elalszik, elhúzta a fal mellől, s a helyére feküdt (húúú, de taktikus. Így köll ezt. Nem szólni udvariasan és megbeszélni a problémát, hanem valaki mást tolni a frontvonalba. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy J. hogy nem ébred fel, mikor óbégatnak a zenészek, Péter pedig rángatja őt álmában. Hm....lehet, hogy sok volt a bor a vacsorához?).
A huszárok ebből nem láttak semmit, hanem mikor Sz.P. éppen behunyta a szemét, azt mondja az egyik huszár:
- Hé, fiúk, ezt az embert, amelyik kívül fekszik, eleget rugdostuk, rugdossuk most a másikat!( ehhez nem tudok mit hozzátenni, csak azt, hogy ááállatok)
Na hiszen, nem kellett bíztatás, rugdosták a huszárok Szent Pétert reggelig, Krisztus urunk pedig aludt szépen, csendesen... (Hát nem tom...miért érzem úgy, hogy inkább röhögött a markába, hogy Péterünk már megint szívott).
Nem nagyon értem ezt.
Benedek Elek neve garancia a jó mesékre, de ez valahogy nagyon mellément. Gyanítom, gyűjtés ( a könyvben nem találtam erre utaló jeleket), és a nép fantáziájában született Krisztus- történeteket kötötték egybe.
Valahogy nem jött be, és a fiúk sem értik gyakran...vagy nevetnek rajta, vagy megdöbbenti őket a kegyetlenség, amit Jézus gyakorol némely helyeken.
