Melissa Etheridge

Napra pontos

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

.

  • : Tudok egy honlapot, amelyen akár több száz, vagy... (2012.03.27. 12:03) MLM újra
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel... (2010.02.17. 21:01) Kareoke
  • Hópofi: Sziasztok!Tegnap kezdtem el olvasni Müller Péter... (2009.11.25. 23:40) Müller Péter
  • Lenoks69: Hát ja, ezek fantasztikusak... Micsoda tehetség!... (2009.11.20. 00:18) Debreceni Fotóművész Zita
  • alibabaesanegyvenhattyu: :) milyen igaza van ! (2009.11.04. 13:23) Tévévilág

Beszélgetős

&n #a0522dbsp;

.

szivtars

Címkék

blog (235) család (230) életem (362) emberek (124) emlék (31) gondolatébresztő (70) gondolatok (277) gyerek (290) humor (82) iskola (39) közélet (64) kultúra (33) lélek (99) napló (197) (254) önismeret (78) szerelem (180) szórakozás (38) Címkefelhő

Kapcsolatok

2008.03.07. 06:36 - Doris, a komisz

Címkék: blog család gyerek emlék szerelem gondolatok napló életem


Tegnap kaptam egy jelölést az iwiw- en.
Egy régi osztálytársam- még általánosból.
 
Hm. Már nem is emlékeztem rá. Érdekes érzés volt visszagondolni rá. Mikor megláttam a nevét, próbáltam felidézni az arcát, néhány dolgot, ami köthető hozzá. Utána megnéztem a mostani fotóit....hát nem sokban hasonlít akkori önmagára.

Mindegy is. Amiért mégis írok most a dologról, az valójában egy másik történet, amit EZ idézett föl bennem.

Közel egy éve kaptam egy emilt egy szintén régi ismerősömtől.
Ezt a srácot a fősuliról ismerem.
 Jó nagy társaságban mocorogtam én akkoriban, amelyben ő is leledzett.
Nagyon szerény volt, keveset beszélt, persze mindig kedves volt. Bulizni is ritkán járt...azért néha összefutottunk.
Mikor elköltöztem onnét, hát...nem ő volt, aki legtovább élt az emlékeimben.

Aztán jött ez a levél (még mindig megvan):

Szia T…!

Egyszer adtál nekem egy bicskát (te is úgy találtad). Lehet, hogy nem is emlékszel már rá.
Ezt a bicskát legalább ötször elveszítettem és legalább tizenötször hittem azt, hogy elveszítettem.
Egyszer a Dunán a homokzátonyon egy méter mélyről ástam ki, mert elmosta a hullám, egyszer meg másfél évig volt a D. tanyáján a föld alatt. Például.
Mindig meglett.
Jó kis bicska. Naponta használom.

Csáo! -p.-

Aranyosak a gyerekeid!

Akkor is, és tegnap is eszembe jutott, hogy milyen érdekes, ahogy az emberek ilyen láthatatlan módon kapcsolódnak egymásba és a múltjukba.
Soha nem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban ki gondol ránk, ki próbálja maga elé idézni az arcunkat.
Bármiről eszünkbe jut valaki, aki valaha fontos volt, és épp így mi is eszébe jutunk embereknek.
Ülnek az iwiw előtt, nézegetik a fotóinkat, és kutatnak az emlékeikben, hogy valamit előbányásszanak onnét. Vagy épp naponta megfogják azt a tárgyat, amit tőlünk kaptak- és amit mi már rég elfelejtettünk.

Ha erre gondolok, azt látom magam előtt, ahogy ezek a gondolatok szivárványosan áttetsző fonalakként futnak egyik embertől a másikig, beszövik az egész világot, és egy nagy összefüggő hálóvá fogják össze.

Hm. Ezt Picike annyira klasszul le tudná rajzolni. :-)
Pont ilyesféléket tud legjobban rajzolni.


A bejegyzés trackback címe:

https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr98369320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gilyankata 2008.03.07. 08:45:51

Ez velem is történt meg. Azt mondják, hogy amikor haldoklunk mint egy film lepereg életünk, ilyenkor ezek az arcok előnkbe jönnek és akkor közelebb érezzük öket mint azt az embert akivel egész életünket leéltük. Akkor nehezebben bucsúzunk tőle, egy futó ismerőstől, aki valamikor csak egyszer ránkmosolygott, vagy néhány percre megfogta a kezünket.

Doris 2008.03.07. 09:46:09

Kíváncsian várom a pillanatot :-)

movhu 2008.03.07. 14:50:44

Én legutóbb megírtam valakinek, hogy utolsó emlékem róla, mikor beszélgettünk a kollégium előtt 1991-ben. Aztán sok dolgot felidéztünk, és jókat derültük rajta. Jó érzés volt.

Peyton ಇ 2008.03.07. 19:36:32

Hm...Ismeros dolgokat irtal le, bar en ezeket teljesen mas formaban eltem at, azthiszem nap mint nap. Bar en meg a fosuli elejen vagyok, szoval nem tudok annyira regi emlekek kozt kutatni, de van par dolog ami altalanosba tortent, es szivesen vagy epp ellenkezoleg, nagyon szomoruan gondolok visza rajuk. Hm. Eltelt. De neha ujra es ujra atelnem oket. Belegondolok hogy altalanosban tetszett egyik osztalytarsam, de halalosan. Most meg ha fizetnenek se jonnek osze vele. Bunko lett, es meg raadasul ronda is. Nah mindegy.
Az viszont mai napig is megtortenik, hogy eszembe jut valaki, valaki regi arc, valamirol, valami targyrol. Barmirol. Es olyankor arra gondolok, hogy vajon en eszebe jutok neki ? Vagy talan nem ? Szoval nem tudom. Nah de lenyegtelen.
Orulok, hogy elolvastam ezt a bejegyzesedet, tobb regi dolog elojott az emlekezetemben. :)

Gilyankata 2008.03.07. 20:22:49

Tudod hilary! Erről az jutott eszembe, hogy azért nem jönnél már össze vele, mert azóta elszállt a szemedről a rozsaszin felhő és megjelent a 6 fejű sárkány. Vagy most van rajtad a színváltó szemüveg? Hm kitudja...

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.03.07. 22:07:19

movhu: Jó, hogy beszéltetek. Sokan csak addig jutnak el, hogy gondolás egymásra, de nem lépnek. Nyilván azt hiszik, ááá, mit törődne ő velem, már bizonyosan nem is emlékszik rám...én is szoktam ilyenekre gondolni. :-(

hilary: De jó! Akkor ez olyasféle "emlékes" nap volt mindkettőnknek. Az érzés, amiről írsz, ismerős. "Milyen jó lenne újra átélni, de mégsem, mert már nem az vagyok, aki voltam, és úgysem ugyanaz lenne"....elég összetett érzések ezek.


süti beállítások módosítása