Hogy száradjon le tőből a karja a mocsadéknak, és Pitekolbász naponta ötször szarja össze a lakását egy életen át, mígnem egy csendes holdvilágos éjszakán ugorjon a torkának és marcangolja véresre, aztán hagyja őt kínok közt elvérezni!!!!
És akkor a halál küszöbén jusson eszébe a kutyarablónak az a pillanat, mikor romlottságtól bűzlő elméjében megfogant a gondolat, hogy neki ez a kutya kell!
Átkozza el azt a lábat, ami a fékre rálépett, azt a kezet, amely megfogta szőrgombócunkat, és beemelte, belekényszerítette fekélyes életébe, elszakítva ezzel tőlünk!
Remélem, hogy ezt egyszer a szemébe is elmondhatom.