Könnyes
2008.04.18. 14:15 - Doris, a komisz
Címkék: gondolatok napló életem önismeret
Az előbb ért véget Anna Frank naplója a tévében. Ahogy bekapcsoltam, és megláttam a táborok képét, már úgy összeszorult a torkom.
Mikor a Ryan közlegény megmentését néztük anno a moziban, az első 5 perc után már annyira sírtam, hogy elbújtam a szék alá.
A Schindler listáját állandóan végigbőgöm....ahányszor csak látom.
Szerintem egyáltalán nem lennék jó egy afrikai misszióban ápolónak.
Vagy egy gyerekkórházban.
Vagy egy Hospice házban.
Szerintem semmit nem tudnék csinálni, csak szakadatlanul sírnék és sírnék és sírnék.
Teljesen hasznavehetetlen lennék ott.
Nem tudnék elkülönülni a szenvedéstől annyira, hogy tehessek valami helyénvalót.
Milyen kár....
Tetszik
0
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr39431492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kisbaratod · http://kisbaratod.wordpress.com 2008.04.18. 14:29:12
ugyan, van még annyi állás amiben embereknek tudsz segíteni. Hidd el, ha ott vagy és összeszorul a szíved kettőzött erővel segítenél a rászorulókon.
2008.04.18. 15:33:41
Ezek a történetek - talán pont azért, mert a szigorú és igazságtalan valóságot tükrözik - jóérzésű emberekre ilyen hatásal vannak. Korra - persze ha már fel is fogja -, nemre tekintet nélkül.
cesztina68 · http://cesztina68.blogol.hu 2008.04.18. 20:15:04
Pedig amikor éles a helyzet Doris, sosem az ÉN van előtérben, hanem ő, aki rászorul, akitől Te függsz, aki benned bízik! Sirni utána kell. Tudom, a munkám erről szól!
cesztina68 · http://cesztina68.blogol.hu 2008.04.18. 20:16:41
helyesbítés: aki Tőled függ/ bocsesz
proaktiv · http://proaktiv.blog.hu/ 2008.04.18. 23:38:25
Doris,
Ha csak egy valakit elgondolkodtattál, már többet tettél mint sokan közülünk!
Provokátor
"Amit egynek tettél a legkisebbek közül, nekem tetted azt, lépj be most Atyám. házába!” ..." Márk ev.
Ha csak egy valakit elgondolkodtattál, már többet tettél mint sokan közülünk!
Provokátor
"Amit egynek tettél a legkisebbek közül, nekem tetted azt, lépj be most Atyám. házába!” ..." Márk ev.
Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.04.19. 08:25:00
Kisbarátod: Üdv neked, még nem láttalak :-)
Persze, ez megint az a helyzet, hogy az ember gondolkodik olyanról, amit még nem élt meg.
Itt a kérdés az, hogy amikor valaki körül van véve szenvedéssel, mennyire tudja magát függetleníteni tőle. Nyilván egy orvos, vagy ápoló nem vehet magára mindent, mert az megbénítaná. Hogyan tudja bezárni az érzelmi kapukat, hogy tisztán tudjon gondolkodni?
De ha bezárja ezeket, hogyan tud érző ember maradni.
Most arra gondolok, mikor pölö azt mondjuk, annyira fásult és érdektelen mondjuk egy ápolónő a kórházban- csak teszi a dolgát, nem kedves, stb....lehet, hogy magát védi?
És pölö a bohócdoktorok, akiknek éppenhogy nem szabad bezárniuk magukat, hisz érzéseket visznek be a gyerekkórházba...hogyan tudnak mosolyogni? Hiszen éppenhogy közel engedik magukhoz a gyerekeket- engedik maguknak, hogy szeressék őket. Úgy méginkább megrázó a szenvedéseiket látni...mosolyogva, lufit lengetve...áh, nagyon nehéz lehet.
Persze, ez megint az a helyzet, hogy az ember gondolkodik olyanról, amit még nem élt meg.
Itt a kérdés az, hogy amikor valaki körül van véve szenvedéssel, mennyire tudja magát függetleníteni tőle. Nyilván egy orvos, vagy ápoló nem vehet magára mindent, mert az megbénítaná. Hogyan tudja bezárni az érzelmi kapukat, hogy tisztán tudjon gondolkodni?
De ha bezárja ezeket, hogyan tud érző ember maradni.
Most arra gondolok, mikor pölö azt mondjuk, annyira fásult és érdektelen mondjuk egy ápolónő a kórházban- csak teszi a dolgát, nem kedves, stb....lehet, hogy magát védi?
És pölö a bohócdoktorok, akiknek éppenhogy nem szabad bezárniuk magukat, hisz érzéseket visznek be a gyerekkórházba...hogyan tudnak mosolyogni? Hiszen éppenhogy közel engedik magukhoz a gyerekeket- engedik maguknak, hogy szeressék őket. Úgy méginkább megrázó a szenvedéseiket látni...mosolyogva, lufit lengetve...áh, nagyon nehéz lehet.
cesztina68 · http://cesztina68.blogol.hu 2008.04.19. 14:23:08
Doris, múltkor a Csibivel is valami hasonló témát pedzettünk, neki írtam, hogy ez hivatás, van aki alkalmas, van aki nem. Hidd el épp olyan érző, empatikus ember vagyok, mint bárki más, fel tudom dolgozni a mindennapokat anélkül, hogy károsodnék, persze vannak olyan helyzetek, ami nehezebb, de átvészelhető.
Doris 2008.04.19. 15:27:58
Biztos vagyok benne, hogy érző ember vagy. Sőt. Nyilván ez készség, és fejleszteni is kell az évek folyamán.