Az előbb ért véget Anna Frank naplója a tévében. Ahogy bekapcsoltam, és megláttam a táborok képét, már úgy összeszorult a torkom.
Mikor a Ryan közlegény megmentését néztük anno a moziban, az első 5 perc után már annyira sírtam, hogy elbújtam a szék alá.
A Schindler listáját állandóan végigbőgöm....ahányszor csak látom.
Szerintem egyáltalán nem lennék jó egy afrikai misszióban ápolónak.
Vagy egy gyerekkórházban.
Vagy egy Hospice házban.
Szerintem semmit nem tudnék csinálni, csak szakadatlanul sírnék és sírnék és sírnék.
Teljesen hasznavehetetlen lennék ott.
Nem tudnék elkülönülni a szenvedéstől annyira, hogy tehessek valami helyénvalót.
Milyen kár....
