Nemrég a kerületi újságot lapozgattam, és volt egy két oldalas cikk arról, hogy a kerületben milyen ovik vannak. És én elolvastam. )pedig gyerekem sincs, "csak" úgy az érdeklődés szintjén. Aztán teljesen ledöbbentem. Azt mondtam Pének, hogy ha ovis korú gyerekem lenne hát ezek közül az ovik közül talán, ha egy lenne, ahová engedném a gyerekemet. Azon gondolkoztam, hogy valószínűleg én lennék "problémás szülő". Mások biztos örülnek ennyi programnak, ennyi oktatásnak, szabálytudatra nevelésnek, fegyelemnek...
Mi sem voltunk egyszerű eset annak idején, se Pé, sem én. Engem anyám magától elvitt pszichológushoz, Pét küldték, és "speciális osztályba" akarták küldeni, mert túl csendes volt.Pé anyukája jól fel is volt háborodva.:)

én is "gázos"voltam.aztán jött a cselló.és mint egy varázsütésre,nem gázos voltam hanem zenész.bezony.ezzel meg lett minden magyarázva.szerintük.mármint a tanárok megynyugodtak ettől vmiért:)

ismerős... :S Pudingocskánál épp a normálisról beszélgettünk. Hogy mi is a normális, és akarunk e azok lenni.... Ugye? :D Hátha ők a normálisan és az ovónők a szabályaikkal nem...

Pudingocska: Fura nekem is ez az egész. Kedvelem amúgy az óvónéniket itt. Nagyon lelkiismeretesek, kedvesek a gyerekkel...semmi gond. Azzal sem lenne bajom, hogy szabálytudatra nevelés, tanulás...
Azzal van bajom, hogy a gyerek pölö nem agresszív, nem szemtelen, gyönyörűen, választékosan beszél...csak egy kicsit más, mint a többiek. nem azok a dolgok kötik le, ezért bizonyos helyzetekben nem érdeklődik kellően.

A "túl csendes" kategória volt Nagyfiam. :-)

pokbibi: Na igen. A "művészbe" azért belefér egy kis másság. Velük elnézőbbek az emberek.

Csakhogy a művészek is ott kezdik az oviban, akkor is, amikor még nem tudja senki, hogy művészek lesznek.
Tudom, hogy nem a szabálytudattal, meg a tanulással van a bajod, csak ezek a fogalmak nekem nagyon is kifejezik a kategóriába gondolkodás, el nem fogadás esetét, amikor nem lehetsz más, nem lehet más a véleményed, és aztán, ha nem veszel egyenruhát, akkor bizony baj van veled. És ezt lehet jóakarattal és kedvesen is csinálni, ugyanezzel az végeredménnyel.
Félre ne értsd, azt gondolom, hogy szükség van nevelésre, korlátokra, csak ahogy olvastam, szabályosan kirázott a hideg.

eggen,nekem is a késöbbiekben nem tetszett ez a felfogás.azért késöbbiekben,mert akkor még nem értettem az egészet.de mér kell ilyentet?hogy művész...akkor az más,meg kettyós,meg elvont és mosolyogni tessék.ez hülyeség.meg az is hogy ha vki kicsit érdekesebb,nem fér bele a "normálisba",akkor csúnyán nézünk rá,és beszélünk a szülővel,mert a késöbbiekben "ebből még baj lehet".amúgy ez az egész ancimnak volt a legrosszabb.én csak mosolyogtam az egészen.még a pszichomókusnál is.mert hogy oda is elküldtek.mert mit is mondtak?jó-jó,hogy nagy fantáziám van,de nem koncentrálok a suliban.és ezért menjek el agyturkászhoz.köcce.meg mert elöbb tekintettem a lovamat barátnak,mint bármelyik osztálytásamat.és a pszichomókus ezt sem értette.
jó ám,hogy így fogod fel az egészet.teccik:)
arra emléxem,hogy egy ideig én ancim tán elhitte,amiket mondtak,hogy hú más vagyok,ect.ect.és az nekem nem volt jó.mármint látni rajta ezt.baromira nem értettem hogy mi a baj...

A pszichológusoknak is kell valami elfoglaltság, hogy azt az illúziót keltsék, hogy ők vannak a jó oldalon. ;-) Ha jól meggondoljuk, nem biztos, hogy a rácsnak azon az oldalán vannak a normálisak, amelyikről a fehérköpenyesek állítják. Jócskán van eset, ami ezt megkérdőjelezi.

Szóval nyugi. Ne hagyjátok, hogy meghülyítsék a csemetét. :-))) Ha annyira ragaszkodnak hozzá, nézzék meg, lássanak normális emberkét, aztán megy minden a maga rendsjében.

Elhittem elsőre én is a Nagyfiamról....hurcoltam, aggódtam, figyeltem minden megnyilvánulását.
Ma is MÁS- nagyon- nagyon más, mint sok gyerek. De elfogadom, ilyennek szeretem. Nem érdekel senki, mert hiszek benne és a megérzéseimben. Mindig tudom, ha baj van vele.
Nem érzem, hogy baj lenne Picikével...Okoskával sem éreztem.
Nekem nem baj, ha mások, mint mások

Kelgyo: Ha minden kötél szakad, elviszem, és megmutatom nekik, hogy normális.

És annyira sajnálom, hogy nem tudok egy videót beépíteni a posztba, mert ITT most beteszem Nektek azt a dalt, ami mindig zakatol ilyenkor a fejemben.

www.youtube.com/watch?v=Nsscv1docos&feature=related

KATT A LINKRE KATT KATT KATT

És most végignézem az elmúlt két nap posztjait, és MOST mondom, hogy a blog önálló életet él. Ahogy a Hullám, a Könnyes, és a Zavarodott összeépül eggyé- gyönyörű! De nem én csináltam...ő csinálta.
És nekem a megkoronázása ez a link.

Imádom a blogot!!!

nálunk is ez az elfogadás segített ám sokat.meg hogy ancim mindig megpróbálta kiemelni azt,hogy lehet hogy más vagyok,de ez jó.mondjuk néha túlzásba viszi,de hát az anyai szeretet ugyebár...:)

Na igen, ismerős, nálam mind a két fiammal csak éppen másképp. A nagy túl eleven, a kicsi túl szemtelen, kiváncsi fáncsi izgága. Most valahogy az jut eszembe amit olvasok a csibike blogján. Nem vagyok normális és még élvezem is- talán ezt ha bedobnád a sok okostojásnak lenne min fantáziáljanak.
Jó, tudom, hogy nem lehet csak úgy eszembe jutott.....
Azt mondom ne vedd szívre.

Én a 12 egy tucat voltam, ezzel voltam más...

Most vagyok "problémás", más szelek járnak...

Nem küldtek nem vittek, pszlgs-hoz...

Tehát nehéz gyerekkorom volt, gyerekszobám ugyan volt , de nem engedtek be! ;)

Viszont nem hiszem el hogy nem tűnik fel senkinek, hogy ennyi visszamaradott, dislexiás, disgráfiás... meg mittoénmilyen"iás" gyerek a világon nincs?

Nem lehet a tanerő, az oktatás készülékében a hiba?

Provokátor

Provokátor: de! Abban a készülékben van a hiba, és sajna sokszor az orvoslás besegít, és pl. a hiperaktívakat morfinszármazékkal (Ritalin!) kezeli, aztán csodálkozunk, hogy amikor kimarad a szer, szétver mindent magakörül a hiánybetegség miatt - ami persze jó apropó a hiperaktivitás fokozódásának diagnosztizálására.
Magunk csináljuk a hülyegyerekeinket az egyébként normálisakból.

Kelgyo,

Dr Lenkei? ;) - nyílván igazad lehet, bár én ehhez már nem értek..

Csupán egy szösszenet:

Az alap reklám is mondja "kérdezze orvosát, gyógyszerészét!", ugye?

De 10 orvos közül mennyi kérdezi meg receptírás előtt, hogy szedsz e mást, milyet?

Na pont ez a párhuzam vehető fel az oktatásban is, és ez alapvetően nem pénzkérdés, nem Gyurcsánykérdés, ez emberi attitűd kérdése!

Provokátor

Szerintem nem szabad foglalkozni velük... A legkisebb fiamnagyon zárkózott, nem nagyon beszél, stb. Egyszer az apja megkérdi, hová akarom íratni suliba, és egyáltalán nem kéne valami felzárkoztató ez meg az, mert a gyerek.... mire én: te... nem zavar, hogy a gyereknek átlagon felüli az intelligenciája, csak veled nem közli, benned meg annyi sincs, hogy észre vedd...
Voltunk mi is erre-arra... azt mondták már rég nem oviban a helye, ahhoz túl sokat tud. Néha a nagyok kérdeznek valamit, a legkisebb odajön: Hát nem látojátok, oda van írva... Ránézek: te tudsz olvasni... félrenéz, és mintha ott sem lett volna, felszívódik... Tudnék még példákat mondnai:-) Ők ilyenek... és ennyi:-)

Provokátor: és tessen mondani ha homeopátiás gyógyszerről kérdezném meg a dokit, milyen hülye képet vágna? Tisztelet a kivételnek....

Ja, valóban Lenkei, látom, ismerős a hozzáállás.

Proaktiv: Mi az, hogy problémás vagy? És hogy más szelek járnak? Mire gondolsz ezzel?

Amúgy van valami, amit azért nem értek.
Beszélünk mindig a demokráciáról, az ember önmegvalósításáról, és közben mindig belekeveredik az életünkbe, hogy aki kilóg a sorból, azt tényleg nem tudjuk elfogadni....egyik oldalon bárki bármilyen eszmét felvállalhat, diák leköpheti a tanárt, jogokat hirdethet fennhangon...másik oldalon eltérsz egy kicsit az átlagtól, már símán azt mondják, bolond vagy...ha a gyereked mást rajzol, mint a többiek, pszichológushoz küldik...tényleg nem értem.
Egyik fiam sem "provokátor"- ők amolyan csendes mások (talán Okoska élénkebb, de emellett nagyon nyitott és udvarias)....nem zavarnak senkit....ez is baj.
És tényleg úgy van, hogy alig várják a pedagógusok, hogy a logopédusoknak, nev. tanácsadóknak munkát adjanak. Bármi kicsi eltérés van, már menni kell, vagy az óráról hurcolják el őket külön oktatásra.
Nagyfiam kitűnő tanulóként kellett, hogy felzárkóztatásra járjon egy évig a rohadt vizsgálat miatt. Első végén saját felelősségemre szüntettem be az egészet- még ma is mászkálhatna, ha hagyom.

Most hogy így végiggondolom, teljes káoszt látok.
És tegyük hozzá, a sok külön ráfigyeléssel együtt is egyre "butábbak" lesznek a gyerekek.
Ez most akkor mi?

Én nem engedek senkit beleszólni... Minden gyerekem túl érzékeny és más. Volt kitől örökölni:-P
Miért hiszik azt az okosak, hogy attól lesz normális valaki, ha beolvasztják, szó szerint beszürkítik maguk közé? Sohaaaa...

Nem a gyerekekkel van a baj, én már rég mondom ezt, a világ hülye körülöttük és szegények nem tudják hogyan viseljék. Mi a felnőttek vagyunk a legnagyobb hibásak, a tanárok, a szülök a társadalom.... a gyerkek az áldozatok. De ha felnőnek akkor mi leszünk az áldozatok. Akkor majd gondolkozhatom azon( különben már gondolkozom) hol csesztem el az egészet?

Kelgyo,

A „Lenkeis hozzáállás” analógiájára kellene sok minden másnak, illetve sok más dologban is gondolkodni. Egy kicsit ellenálli, a dolgok mögé nézni, és legalább keresni a mozgatórugókat.
Kapcsolatainkban, közéletünkben… nem csak tűzoltani, hanem megkeresni a dogok gyökereit és ott, onnan kezdve orvosolni a problémákat.
Nem hiszem azt, hogy mi és itt oldjuk meg a világ nagy kérdéseit, de ne feledjük a legnagyobb út is egy lépéssel kezdődik!

Provokátor

Doris,

Mi az, hogy problémás vagyok?

Talán, az hogy, korábban volt sor, amibe beálljak, esetleg kilógjak, most igazán nincs sor, amibe beálljak, vagy kilógjak. Egy szakmai blogon megkaptam, hogy túlságosan elvont illetve elméleti a megközelítésem. OK! De könyörgöm, ha nincs a tett mögött gondolat, a cselekvés mögött cél, akkor sodródunk, ha sodródunk az árral, akkor az eredmény az lesz ami jut.

És hogy más szelek járnak?

Nem minősítem, hogy jobb vagy rosszabb szelek, de mások. Túl sok minden az ölünkbe hullott, amivel nem tudunk mit kezdeni. Nem csak napi többezer impulzusról beszélek, amit a hírekben, a reklámokban kapunk. Hanem értékrendek borultak, értékek hiányoznak.

Mire gondolsz ezzel?

Doris ,

Szeretet himnusza Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
www.geocities.com/Heartland/Shores/2001/poems/vers5.html

Ezt kicsit elkezdené mindenki a magaszintjén megérteni, a családjában megvalósítani, párthovatartozás, és vallási szemlélettől függetlenül, akkor már közelebb lennénk az ideális állapothoz!

Provokátor

Ui.: nekem is van restanciám ezen a téren is

Jaj Provokátor, olyan fura most ezt a verset olvasni. Most néztem a Parfüm című filmet (hozzáteszem, a regényt szinte fejből tudom). Grenouille, aki nem szerethető, és nem tud szeretni. Aki olyan hatalmat kaparint meg magáának, amivel az egész világot igába hajthatná, és a csúcson szembesül elszigeteltségével, cél nélküli kilátástalanságával, így inkább meghal. A szeretet hiányzik neki. És leginkább az, hogy ő szeressen.
Huh, nagyon jó volt- és így teljes a könyv és a film együtt.
És persze a vers is teljesen jól beleillik ebbe a mostani hangulatomba.

Doris,

Miért alakult így, mert ma vannak diákjogok, de kötelességek?
Ennek analógiája életünk megannyi területére ráhúzhatók. Képességek, céltudat hiánya..

Most hogy ízlelgetem a szavakat céltudat=cél+tudat, képesség=képes vagyok rá= kép van bennem, arról hogy én ezt meg tudom valósítani…

Sorolhatnám exkluzív nyelvünk kincseit, de hagyok számotokra is teret a játékra!

„Beszélünk mindig a demokráciáról, az ember önmegvalósításáról, és közben mindig belekeveredik az életünkbe, hogy aki kilóg a sorból, azt tényleg nem tudjuk elfogadni....”

Erre álljon itt a válasz, amit minden gondolkodó embernek ajánlok a figyelmébe.
FIGYELEM! Elolvasni kevés, megérteni már jobb, tenni érte kötelesség!

Ormos Mária a magára hagyott ifjúságról
Diplomás analfabéták…>> www.168ora.hu/cikk.php?id=8547

Doris azt mondod nem politizálsz, ezen a ponton engedd meg, hogy vitatkozzam veled, mert igen itt a blogon a szakmádban, lehetsz „független”, de az életedben nincs olyan, hogy nem politizálsz, mert ha nem is beszélsz róla véleményt alkotsz, ha nem is teszed le a voksod, balra, jobbra…
Tudnod kell világot, építesz vagy falakat, ez nem megy egyszerre mert a világ=hídak… Embertől emberig, identitástól identitásig. Amennyiben csak saját magad igazolására használod a középutat addig, hiába írsz ilyen félelmetesen szívenütő cikkeket, hiába akarsz ezzel is egy választatható irányt mutatni. Igen is le kell tenned a voksod, ha itt nem is, de nem kerülhetjük ezt meg következmények nélkül.
Mert a bal vagy a jobb vagy a közép ma nem egyszerűen színválasztás, ha jobb akkor populizmus. Nem lehetnek kétségeink, mi fér bele a populizmusba!
Aki most azt mondja a kommunizmusnak is voltak áldozatai, voltak, nem is kevés.
Tőle csupán azt kérdezném: - miért van az, hogy a baloldal kommunista örökös, amikor negatívan lehet brazírozni, és miért van az, hogy a baloldal kapitalista amikor az tünteti fel negatív fényben?

Provokátor

Doris,

Ez több mint vers, ez ha kezd életérzéssé lennii, akkor leszünk Emberek!

Provokátor

Nekem is volt gyerexobám, de 8 évesen felgyújtottam....

Hohohóóó...

Nem csak én voltam olyan hülye nem tudtam, eldönteni igyak vagy vezessek aztán inkább rágyújtottam...
Nem is értem, minek inni vagy vezetni, hiszen elég, ha nyalunk és/vagy repülünk! ;)

Provokátor

Provokátor: Nem tudok politizálni, nem tudok állást foglalni, nem tudok állni sehova...nincs hova állni. Ennyi. Ez sem volt mindig így, de most így van. Ha tehetném, elmennék innen. De lehet, hogy mégsem. Mert lehet, hogy bízom még abban, hogy valami tényleg normális felé elindulhat ez az ország.
nem is értem, miben bízom még.

hohohó: na igen. A felnőtté válásnak több módja is van, ugyebár. :-)

Doris,

Nem azt mondtam párt mellé, valaki mellé, de valami mellé kell állni. Az pedig hogy valami mellé állsz az itt is tisztán körvonalazódik. ;)

Provokátor

sztem lehet hogy nem a gyerekkel van a gáz, hanem azzal a környezettel, ami nehezményezi a viselkedését...

Provokátor: Értem. Azt hiszem, vannak belső késztetéseim, amik mellé állok. De ez is fura.
Pölö odaállok az mellé, hogy ne legyenek előítéleteim. Aztán mikor a fiamat (illetve az osztályát) megtámadják az utcán (ahogy az megtörtént), akkor elég nehezen gyűröm le magamban, hogy b***sza meg, miért cigányok? Már megint.
Odaállok a becsület mellé. Aztán mikor napi szinten kifoszt az állam, akkor én is igyekszem kiskapukat keresni a boldogulásomra.
Odaállok az elfogadás mellé. Aztán mikor valaki napi szinten bombáz a hülyeségeivel, felcsattanok, és megsértem.....
képlékeny ez az odaállás, és nehéz úgy is élni minden percben, hogy az ne csak üres frázis legyen. Hirdessünk szeretetet...az első dührohamig, amit egy igazságtalanság vált ki belőlünk. Krisztus idealista volt- szép véget ért.
Nem is tudom, Teréz anya hogy élte túl a saját tisztaságát.

mostmar_kicsit: Ha úgy van, ahogy mondod, akkor bizony sok ilyen környezet van. A kommentekből kiderül, hogy nagyon sok ilyen helyzet van.

Sajnos muszály törődni a gyerekekkel lévő pedagógusok véleményével. Mert nem tudjuk a gyereket függetleníteni tőlük, és rajtuk csapódik le, ha a pedagógus velünk nincs megelégedve. Az én fiam már 15 éves, de bizony a furcsasága miatt festettem óvoda játékokat, takarítottam, ha kellett. Iskolában ugyanez. Mindig egyensúlyban lenni a környezet megitélésével nem könnyű, de ez a gyerek érdeke. Én is vittem logopédushoz, szakemberhez, pedig nem gondoltam, hogy kellene. De anyuka-apuka miatt, nem alázták a gyereket, nem vették el az önbizalmát. Ha magamról van szó harcolok a végsőkig az igazamért, de a kicsi gyereknek szerintem az az érdeke, hogy a napi környezete "békén " hagyja

Doris,

Ez így van, ahogy mondod, bár a végső cél lehet nem mindig, és nem mindenben éred el, de ha küzdesz érte, akkor célban vagy.
A sorsát senki sem, kerülheti el, de sorsod nem determinál, csak predesztinál. Ettől lesz amorf az érzés, ettől lesz kishitű a szándék, a cél/eredmény hányados pedig erősen konvergálhat a nullához!

Provokátor

Langi,

„de ez a gyerek érdeke…”

Biztos vagy benne?

Vagy csak szentnek és sérthetetlennek tartjuk a tanárokat, esetleg csak kényelemből?!
Vagy csak, azért mert az gondoljuk akkor sem, és máshol sem lesz jobb?

Ismerős, nagyon ismerős dolog. Nagylányomat azért vittem másik suliba, pedig a korán keléstől, a mi és az ő kényelmén át sok minden szól a váltás ellen, de több olyan szakmai és valóban szakmai, hozzáállásbeli hibát tapasztaltam, ami miatt átvittem másik iskolába.
Most vagyok úgy, hogy bár az eredményei nem olyan vészesek, de a mögött levő tudás annál inkább. A tanerő vagy bejár órára, vagy nem, sorolhatnám mik adódnak itt is, és most jön a „máshol sem lesz jobb” hozzáállás, meg úgyis már csak egy éve van ebben a suliban.

Nekünk is érnünk kellene!

Provokátor

proaktív
Már ne haragudj, de a cél/eredmény akkor konvergál a nullához, ha az eredmény nagyobb, mint a cél. pl. cél=1 ered=1 akkor hányados 1. Cél=1 ered=0,5 Hányados=2 1/0,4=2,5. Ráadásul, miért lesz attól kishitű a szándék, hogy a sorsod szán valamire? Nem értem a logikáját, pedig értek minden szót, sőt megnéztem szótárban is a biztonság kedvéért.

proaktív
A gyerek érdeke az, hogy az őt szerető személy mellette álljon. Saját harcaimat nem általa vívom meg. Egyébként váltottunk iskolát is, a problémák maradtak. Nem hiszem hogy kényelem az, amikor személyes kapcsolatot alakítasz ki a tanárral, hogy a gyerek jobb megítélést kapjon. Elveim ellnére. De neki akkor és ott kellett minden nap iskolába mennie, és nagyon nem mindegy, hogy milyen a tanár hozzáállása. Nálunk az eredmények nem voltak fergetegesek, 4,2 körüli átag, de a tudása a korosztályt jóval meghaladja. Kényelmes vagyok-e?

Langi,

Nálunk pont fordított a helyzet, az átlag eddig 4,5 felett volt, most félévkor már 4,1 körül, a tudása szerintem ennél sokkal gyengébb. Alig van osztályzatuk, ami van is, azt is hektikusan vezetik. Ez szerintem nem a gyerek hibája.

„a gyerek érdeke…”

Erre énszerintem részben rossz a válaszod, mert szerintem, az lenne az érdeke, hogy jó mintát kapjon, a tanártól is tőlünk is. Tehát a tanár tanítsa, nevelje, mi ezt igyekezzünk segíteni, de ne hunyászkodjuk meg a tanárok toteme előtt. Mutassunk példát abban, hogy néha a saját érdekeinknek is ellene kell menni. Így is épp eléggé kiszolgáltatottá tette ez az ország magát.
Ugyanakkor, akkor azt is tudatosítani kell a gyerekeinkben, hogy nem csak jogok vannak…

Provokátor

Langi,

„cél/eredmény akkor konvergál a nullához,” az észrevétel jogos, hibáztam, viszont amennyiben nem fikázásnak, hanem korrektúrnak szántad akkor érted miről beszélek!

„Ráadásul, miért lesz attól kishitű a szándék, hogy a sorsod szán valamire?”

Ez viszont nagyon mellé ment, nem attól lesz kishitű a szándék…
Hanem pont attól amit fentebb is írtam, meghunyászkodunk, hogy békén hagyjanak, beállunk a sorba, hogy a gyerekünket békén hagyják…

Pont tegnap linkeltem egy oldalt, ami erre is válasz:

Egy gondolat Ormos Máriától, pont itt nem kimondottan az oktatásra reflektál, de itt is a vélemény:
„Kell félni tőlük?
Nem. Ellenpéldát kell mutatni. A jajgatás és a riogatás sehová sem vezet. Közösségek kellenek..”

A teljes cikk: www.168ora.hu/cikk.php?id=8547

Provokátor

Nem fikázásnak szántam, csak javítás volt. Az a baj, hogy elméletileg igazad van, csak sajnos egy szabolcsi kisvárosban nem sok lehetőséged van egy tanárral szembehelyezkedni. Ha ráadásul a gyereked problémás is, nem teheted ki őt annak, hogy a hétköznapjait megkeserítsék. Nem vagyok egy meghunyászkodó típus, hagytam már ott munkahelyet is, mert nem értettem egyet az ott zajló dolgokkal. De sajnos van helyzet, amikor a "pofád lapos..." hozzáállás a kisebbik rossz

Alakítsd úgy, hogy minél kevesebb csak legyen az életedben!

Tudom elméletileg igazam van, érzem, értem a problémát én is itt élek, és nekem is vannak restanciáim ezügyben is!

Provokátor

Az én anyámat is a frász törte ki, mikor anno közölte vele a háziorvos, hogy valami nincs rendben az elsőszülött gyerekével. Túl csendes. Gyanús. Lerakják vhova és eljátszogat azzal, amit talál. Gyanús. Nem igazán szereti a húst. A négercsók helyett is a nyers karalábét választja. Felettébb gyanús. Már azelőtt beszél és felismeri a háziállatokat, hogy járni tudna. Az oviban pedig csak a kisfiúkkal barátkozik. Botrány. Aztán az óvónéni különös figyelmet fordít arra, hogy a kis borsószem többet tartózkodjék a babaszobában és a teakonyhában, mint a legosarokban. Erre a kis hülye inkább leül rajzolni. Hamár nem hagyják békén...minősíthetetlen...nem is lettem normális...