
"Ha beleesem, kimentesz?"

"Szeretlek. Várlak. Gyere vissza!"

"Megtalállak.
Szeretlek.
Elveszlek.
És szégyen nélkül fogok élni. "
"A boldogság egy kaptafára készül, ugyanazon alapanyagokból, míg a boldogtalanság egyedi,szerteágazó, izgalmas."
A Vágy és vezeklés egy olyan film, amely már az első percben megérezteti, mire számíthatsz.
Semmi jóra...:-(
Ködös, szomorú...érzed, hogy valami nagy fájdalom lesz itt még ma.
És hiába oldódik fel a végén egy viszonylagos happy end- del, azért az író Briony bőrébe bújva elmeséli, hogy a történet maga a valóság. Ettől még megrázóbb.
Az ő vezeklése ez a történet egy szörnyű bűnért, amit elkövetett a nővére és annak szerelme ellen.
Az élet nem adott boldog véget, ahogy a regény, illetve a film (mert az élet ritkán ad olyat).
Az élet csak a boldogtalanságot adta, a vágyakozást, szenvedést, majd a halált.
Gyönyörűen meg van csinálva (egyre jobban szeretem Joe Wright filmjeit- még a Büszkeség és balítélet is az övé). Érzékeny, kifinomult...remek.