... nem vagyunk jó viszonyban.
Ha hivatalos papírokra, levelekre, intézményekre gondolok, az allergiám heves reakcióba kezd, viszket mindenem, a gyomrom összeszorul és szédülni kezdek.
Ezért aztán mindig az utolsó percre hagyom az elintézésüket, titkon bízva abban, hogy valami történik, és mégsem jön el az az utolsó perc.
Ezért lehetséges, hogy mikor az adóbevallás határideje május 20- a, akkor én május 19- én rontok be a könyvelőhöz.
Lerogyok a székre, a kezem remeg, és már előre tudom, hogy valami hiányozni fog...
És persze, hogy igen.
Most például az Államkincstártól egy igazolás
Ez azt jelenti, hogy ma dolgoz', holnap reggel dolgoz', utána rohanás Kmét, sorban állás, kuncsorgás, vergődés, délután berohanás, hogy még elmenjen az utolsó pillanatban az egész undorító papírhalom.
Az irodából kilépve tényleg rosszul lettem. Hidegek voltak a kezeim, forgott velem a világ.
Ez azóta is tart.
Feltúrtam a lakást...mindent megtaláltam, amit régebben elvesztettem, de AZT a papírt nem.
Már ideges sem vagyok. Megszoktam és beletörődtem.
Az ilyen dolgok annyira messze vannak tőlem, hogy szinte maguktól záródnak ki a világomból. Hiába próbálom precízen intézni őket, nem tudom, nem értem, nem szeretem.
