Egyszer, ha lesz hozzá erőm, tehetségem, időm, akkor bizonyosan fogok írni egy könyvet a nőkről. Talán a címe is az lesz: Nők. Vagy olyasmi: Kétórás életek. Már raktáron van nekem legalább öt olyan élet- női élet- ami különleges, csodás, és amit egy két órás körömkészülés közben mondtak el nekem....
Most egyet leírok - csak a szépségéért.
Van egy vendégem- úgy 50 lehet. Van neki 7 (hét!!!) gyereke, 16 unokája. Valaha volt egy férje. Egy tanyán éltek, gazdálkodtak. Szerette nagyon, szült neki hét gyereket. Aztán egy napon a férje meghalt. Tüdőrákos volt, néhány hónap alatt lezajlott az egész. A legkisebb gyerek még baba volt, a legnagyobb még nem kamaszodott. Ő csinálta tovább egyedül, nevelte őket. Úgy két év múlva lett egy párja, aki hamarosan gyerekestől, mindenestől elfogadta őt- onnantól együtt csinálták tovább. Teheneik voltak, föld, ilyesmik, nevelték a gyerkőcöket, gyűjtöttek egy takarékszámlára.
Most a gyerekek már felnőttek. Valahányszor eljön hozzám, valaki mindig felhívja, csüngenek rajta. Azt mondja, a fia mindig csúsztat neki pénzt, de ő (itt mosolyog zsiványul) egy számlára gyűjti a plusz pénzeket. Nekik. Ő is ad, ha kell, és jószívvel, mert van.
Kérdeztem, nem hiányzik a férje? De, és egyre jobban. Szinte minden nap megy a temetőbe. És a párod hogyan fogadja ezt? Sehogy. Elfogadja. Nem bánt érte. Azt mondja, 7 gyereket szültem neki, hát szeressem szabadon.....Úristen! 17 éve halott!!!
Az unokájának most volt a ballagása, 40 ezer forintot adott neki.
Ez egy olyan nő, akivel semmi gond nincs, tiptop, ad magára, törődik mindenkivel maga körül....csak éppen...nincsen foga.
