Az, amikor a gyereked egész éjjel rosszul van, az bizony erősen átértékeli az életet.
Például iszonyúan nem lesz hirtelen jelentősége annak, hogy egy príma állás kerül hozzád egészen elérhető közelségbe. Az sem fontos túlságosan, hogy könyv készül a BOk- on megjelent írásokból, ilyenformán Doris naplója is nyomtatásba kerül. Nem számít, hogy most már egészen biztos, hogy néhány hét múlva újra színházat csinálhatsz a városban. Olyat, amilyet csak akarsz.
Nem tudsz sajnos nevetni, mikor a kicsi remegő lábbal áll, és markolja a wc karimáját, és két öklendezés között a tőle megszokott színpadiassággal sírja bele a lefolyóba: Hát én már a halál martaléka leszek reggelre!
Máskor jót mosolyognál a dolgok ilyen mértékű túldramatizálásán, de most valahogy nem vicces.

Aztán mikor elül a roham, a kezét fogva lassan elszundítasz, de előtte szép halkan még egy hálaimát rebegsz, hogy vége a szenvedésének. Hogy ez csak egy semmirevaló, undok vírus volt, és nem te vagy az az anya, aki nap nap után látja kínlódni a gyerekét hasztalan, mert az végül mégis a halál martaléka lesz, átírva mindent, ami az életedben örömet, bizakodást, jókedvet adhat.