Kinek ne lenne tapasztalata arról, mikor egy tárgyalás közepén szólal meg a telefon, vagy mikor valaki a wc- n ül, vagy épp a gyereket fürdeti? A vonal végén pedig ott ül Őőő, és mondja és kérdez, hogy a díjcsomag, és melyikben vagy és mennyit fizetsz. Mert ő tud ám jobbat, ami olcsóbb és kedvezőbb. Mondod, nem kell. De most mennyit fizetsz? Nem érdekes, ez jó. De az jobb lesz, hidd el.
És mondja ám sokáig, a vendéged meg vár, a gyereked belefullad a kádba, a gatyád vonalkódos lesz, de TE nem mondod neki, hogy elég, mert TE udvarias vagy, és tudod, hogy ő szegény csak egy báb, akit a nagy és erős T- COM, vagy Invitel, vagy isten tudja miféle gépezet mozgat. Ő pedig egy ugyanolyan szerencsétlen polgár, aki mikor porig alázottan hazamegy, akkor biztos, hogy kapni fog egy hívást valahonnan, valakitől, hogy váltson jobbra és kedvezőbbre.
Sajnálom szegényt, de Polisor úr azért jól megmondta helyettem is.