Összefutottam a polgármesterünkkel a napokban. Megállítottam, és elmondtam neki, hogy olvastam az ünnepi újságot, örülök a játszótérnek, és egyáltalán: az elmúlt 13 év alatt, amióta itt élek, most érzem először, hogy van lehetőség ebben a városban. Gratuláltam neki, meg minden ilyesmi. Nem azért ám, mert egy nyalóka vagyok, hanem azért, mert szeretem azt is megmondani, ha valami tetszik. Mindenki vágyik visszajelzésre a munkáját illetően. A pozitív megerősítés pedig inspirál. Ami pedig nálunk történik mostanában, az tényleg tetszik.
Kérdeztem tőle, hogyan tudják megvédeni a játszóteret, hisz már most is vannak nyomai a vandáloknak. Nagyon érdekes volt a válasza. Azt mondta, ha elromlik, majd megcsináltatjuk. Ha újra elromlik, akkor is. Egyszer bizonyosan felnőnek az emberek oda, hogy megtanulják értékelni azt, amijük van.
Kissé utópisztikus, de sokkal barátságosabb annál a fajta hozzáállásnál, amit sok helyen látok. Az ilyen "intézményeket" zárni szokták, keríteni, őrizni. Hinni abban, hogy az ember jó, vagy jóvá válhat, sokkal szimpatikusabb hozzáállás.
Legyen igaza!
Egyébiránt hihetetlen, milyen csodát tesz a várossal ez a hely. Mi is kijárunk minden délután. A fiaim új barátokat szereztek, a szülők kis csoportokban beszélgetnek, a kamaszok társasjátékot visznek ki (!), és ott röhögcsélnek a szabadban. Igazi társasági élet zajlik a parkban.
Ez annyira kellett már! Mintha oldaná az annyira jellemző kisvárosi begubózós-, kibeszélős feelinget. Nyitottá teszi a várost. Európai, gumibetonos településsé (tudod, betöri ugyan a fejed, de legalább visszapattansz róla).
