Nos, a dolgok affelé tendálnak, hogy az életem szellemi síkra helyezzem át. Nem készülök a túlvilágra, ez nyilvánvaló, mindössze arról van szó, hogy pénzkereseti forrásaim ebből merítem. Vagyis elmegyek kreatív munkatársnak, egyben rendezvényszervezőnek, és színházat csinálok ezzel egy időben.
Ó, jaj, szegény műkörmös diplomám sikítva toporzékol a dossziéjában! A fodrász párom pedig hasba fogja szúrni magát egy héten belül, ha elhagyom.
A műköröm már kétszer húzott ki a bajból, és most ő lesz, akit ismét kissé megnyirbálok. A meglévő vendégeket megtartom, újakat csak módjával.
Tarammm! Még egy kis gondolkodás belefér, de lássuk be, szükségem van arra, hogy az agyamat működtessem egy teljes műszakban. Ha nem így teszek, akkor ellenem kezd dolgozni. A tünetek: depresszió, ingerlékenység, közveszélyes gondolatok, leromló önértékelés, mániák, függőségek kialakulása. Hiába no, nem tudok kihívások nélkül élni. Akkora az egóm, hogy nem fér el bennem, így hát muszáj belőle adnom másoknak is.

Kérdés: mi lesz a gyerekekkel? Nem aggódom. Igyekszem nem aggódni. Színházasdiban intenzív részvétel (tehát nem lesznek egyedül, sőt nyernek valamicskét rajta). A másik meló napi szinten nagyjából kora délutánig tart, kivéve néhányszori hétvégi programok (ebben intenzív részvétel a fiúknak, ezzel ismeretek és ismeretségek gyűjtése).
Ezeken túl azt gondolom, hogy persze a gyerek az első, ez egyértelmű, de bizonyos helyzetekben neki is kell áldozatot hozni. Nem lehetek mindig itt, ha közben pénzt is kell keresnem. Kicsi a nyereség, ha állandó jelenlét van, közben pedig anyuci állandóan stresszel a napi pénzügyek miatt. Azon sem nyernek, ha anyuci becsavarodik. Tehát ahogy már egyszer írtam is: okos egyeztetés, egyensúly megtartása, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen.

Nahát, de találtam egy anyukát itt (a kommentelők között), aki a kilencedik gyermekét várja, és egyeztetünk éppen arról, hogy írásbelileg megriportolom az effajta életformáról. Fura és titokzatos nekem mindaz, ami őt mozgatja, és érdekel az élete.
Na ugye, hogy mondtam! Tünetek: függőség, ezúttal a billentyűzet és más emberek élete felé irányulva.