De mi van akkor, ha valaki minket is nyakon csípett, és feltett a kabátjára? Mi pedig ott ülünk a galléron, nézelődünk, és azt képzeljük, hogy baromira önállóak vagyunk? Azt képzeljük, hogy minden választás a miénk, pedig a világból egy maroknyit látunk csupán? Mi van, ha valaki néha összecsukja felettünk a tenyerét, és olyankor azt mondjuk, az az éjszaka, aztán mikor kinyitja, akkor nappalt gondolunk? És ha ez kiderülne, akkor vajon fellázadnánk? Vagy mi is állnánk elveszetten a semmi közepén, és azt gondolnánk, hogy csúnyán elhagytak minket?
