" Most lehet, hogy ki fogsz nevetni, de elmesélem... egyszer nagyon furcsa dolog történt velem. A tesómmal álmodtam. Álmomban beszélt hozzám. Azt mondta: vegyél holnap egy csokor kék virágot, vidd el anyának és öleld meg. Akkor én fogom ölelni. Reggel felkeltem, és ahogy kiléptem a házból, a földön találtam egy kétezrest. Valaki elszórta. Bementem az első virágboltba, ahol akkor még csak egyetlen csokor volt megkötve, de az kék volt. Valami hortenzia és rózsa- egész aranyos kis csokor volt. Az ára 1950 Ft, és én megvettem. Bevittem anyának, megöleltem, megpusziltam, ő pedig azt mondta: jaj, mi ez a forróság? Megégetsz, Janikám. Nem volt ilyen, csak egyszer. De akkor sírtunk mindketten. Látod, most is mindjárt sírok."

Betti volt nálam ma.
Nem, nem szeretném ezt a műkörmözést abbahagyni akkor sem, ha mással sokkal több pénzt szerezhetnék, vagy fogok szerezni. Ezeket a történeteket nem szívesen adnám oda semmi másért. Szeretem a nőket. Az érzékeny, kifinomult nőket. Nem feltétlen barátnőnek, vagy ilyesmi, de szeretem, ahogy megélnek, és elmesélnek dolgokat.