Csak úgy megjegyzem, hogy a héber hit szerint ie. 3761- ben ezen a napon teremtette Isten a világot.
Nahát. Jó ezt tudni, és átérezni, és gondolkodni azokon, amiket a fiúk szoktak kérdezni tőlem. Például, hogy vajon meddig kellene menni, hogy a világ végéig elérjünk? Hogy vajon Isten fiú- e vagy lány, öreg- e, vagy fiatal? És hogy az igaz- e, hogy benne lakik minden emberben? Éppen úgy ott kuksol a gyilkosok szívében is, mint a jóságos nagyikéban? És vajon pokol van- e, vagy ennél, ami itt van, már csak jobb lehet? És cél nélkül teremtette- e ezt a világot, pusztán azért, hogy az unalmát űzze el vele, vagy tényleg van jelentősége minden embernek, állatnak, fűszálnak? Vagy lehet, hogy tényleg csak valami valószínűtlen véletlennek köszönhetjük a létezésünket?
A világ teremtése
2008.10.07. 21:03 - Doris, a komisz
Címkék: kultúra gondolatok
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr38701890
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
stali 2008.10.08. 05:49:19
5769-et írja a zsidó naptár, aliz2 írt erről hosszasan.
A kérdések meg lehet, nem kizárólag gyermekeinkben fogalmazódnak meg, a felnőtt is szeretné talán néha tudni a miértekre a választ.
Lehet, jobb lenne mélyen vallásosnak, hívőnek lenni. Sokkal kevesebb gondolkodással jár.
Ha belefáradok a környező világba, lehet, magam is zárdába vonulok, legalábbis érdeklődésben. Nem sok esélyt adok ennek, de bármi megtörténhet. Ha a Begina nővérek láttán sem akartam bevonulni...
A kérdések meg lehet, nem kizárólag gyermekeinkben fogalmazódnak meg, a felnőtt is szeretné talán néha tudni a miértekre a választ.
Lehet, jobb lenne mélyen vallásosnak, hívőnek lenni. Sokkal kevesebb gondolkodással jár.
Ha belefáradok a környező világba, lehet, magam is zárdába vonulok, legalábbis érdeklődésben. Nem sok esélyt adok ennek, de bármi megtörténhet. Ha a Begina nővérek láttán sem akartam bevonulni...
marta50 · http://marta50 2008.10.08. 08:20:40
Életem folyamán azt tapasztaltam, hogy véletlenek nincsenek. Minden történésnek, vagy nem történésnek oka és célja van az életemben. Rajtam múlik, hogy hajlandó vagyok-e a mélyére nézni a dolgoknak. A saját hajlandóságom nagyon fontos, mert az ilyen szembenézések bizony nagyon sokszor fájdalmasak, olyan hibáimmal szembesítenek, amiről jobb lenne nem tudomást venni, de ha felnőtt módjára szeretném élni az életemet, akkor nem dughatom a fejem a homokba. Önmagamban rendet rakni és azt karban is tartani csak én tudom. Az én életemben csak én rendelkezem hatalommal, és ez a hatalmam csak a saját életemre vonatkozik, másokét se jogom, se módom nincs döntően befolyásolni. A saját életem megélése, karbantartása számomra komoly feladat, sok munkával jár. Egyedül nem is lennék képes rá. Ehhez a munkához szükségem van segítségre, szükségem van a HIT-re. Egy olyan hitre, ahol nincs közvetítő Isten és köztem, senki ember ne mondja meg nekem, hogy hogyan kell csinálnom, hogyan kell vezekelnem, hogyan kell hálásnak lennem, hogyan kell boldognak lennem. A vallást, legyen az bármilyen is, én kihagyom, legyen ez a fajta hitvilág azoké akik így szeretik. Nagyon sokan azt képzelik, hogy a vallás és a hit kézenfogva jár. Szerintem köszönő viszonyban sincsenek, de ez az én véleményem.
LESLIE · http://vorospezsgo.blog.hu/ 2008.10.08. 09:25:49
marta50, miért nem tud minden ember (így) gondolkodni?... Egész más lenne a világ. Minden elismerésem Neked! :)
Pont tegnap este olvastam, hogy Isten (nevezzük mondjuk így) a világot játékos jókedvében teremtette, és ezt a jókedvet mi is átélhetjük, ahányszor új szerepeinket megteremtjük - gyerekként, aztán amikor kamaszok leszünk, és szülők, kollégák, majd nagyik. Mert az élet: játék. És egyébként is minden lény életének messzemenő és magasztos értelme van.
Na, mit olvasok? :)
Pont tegnap este olvastam, hogy Isten (nevezzük mondjuk így) a világot játékos jókedvében teremtette, és ezt a jókedvet mi is átélhetjük, ahányszor új szerepeinket megteremtjük - gyerekként, aztán amikor kamaszok leszünk, és szülők, kollégák, majd nagyik. Mert az élet: játék. És egyébként is minden lény életének messzemenő és magasztos értelme van.
Na, mit olvasok? :)
