Jó. tehát most van az, hogy tíz év után újra elkezdem a játékdrámát, a színjátszást gyerekekkel. Nagyon sok a pótolni valóm, mert sok évet kihagytam, de talán így könnyebb lesz, ha leírok mindent. A játékokat, az élményeimet, az utat, amin elindulunk.
Ma lesz az első foglalkozás. Négy osztályból jelentkeztek a gyerekek, tehát az első feladat, hogy megismerjék egymást, és elkezdjünk valami bizalmi kapcsolatot kiépíteni. Ehhez játékokat kell keresnem és kitalálnom.
Először is egy puha labdát fogok segítségül hívni. A labdát körbeadjuk, megtapintjuk, és amíg nálunk lesz, a nevünket mondjuk.
Azután dobjuk a labdát ide- oda, figyelve rá, hogy mindenkihez jusson el. Mondom a nevem, és mondom, kinek dobom.
Azután mondom a nevem, és a kedvenc színemet. Jár körbe a labda. Ki jegyezte meg a színeket? Valaki elsorolja. Újra dobáljuk, mondom a nevem, a színem, azét is, akinek dobom- így jegyezzük meg. Hozzávehetjük még a kedvenc ételt, játékot.
Most megmozdulunk. Választunk egy dalt, azt énekeljük. Járunk körbe, énekeljük a dalt, és amikor elhaladunk egymás mellett, megérintjük a vállát annak, aki mellett elhaladunk. Finoman (ez fontos! A gyerekek nagy része nem tud finoman érinteni). Kétszer énekeljük a dalt, majd megállunk. El kell sorolni, kit érintettünk.
A gyerekek lefekszenek a teremben, próbálunk lazítani, a csendre figyelni. Amikor úgy érezzük, hogy beállt a lehető legnagyobb csend, akkor mindenki halkan elkezdi ismételni a nevét. Egyre erősödik a hang, végül már kiabálunk, majd újra visszahalkulunk. Ez egyben koncentráció is, csoportdinamika, egymásra figyelés. Mikor végzünk a gyakorlattal, megkérdezzük, mi volt a nehézsége, mennyiben volt ez kellemes, és hogy ki melyik nevekre emlékszik a játékból.
Szemkontaktus játék. Körbeállunk, mindenki nézelődik, és ha két szempár összeakad, akkor helyet cserélnek a szemek gazdái.
A névjáték folytatásaként mindenki keres egy számára szimpatikus zugot a teremben, ott elhelyezkedik, és halkan elkezd ismételgetni egy tetszőleges hangsort. közben igyekszik figyelni a többiek hangjára és csukott szemmel elindul egy neki tetsző hang irányába. Így keres magának párt.
A játék végén megbeszéljük az érzéseiket. Mi alapján választott? Sikerült- e a szemét csukva tartani, Ha nem, miért nem? Milyen a vakon járás? Milyen, ha csak a füledre hagyatkozhatsz?
A párok most együtt játszanak. Egyikük "vak", a másik két kézzel fogja a vállát, és vezeti őt. Azután cserélnek. Milyen volt? Hogy érezted magad? Hogyan foglamaznád meg az érzést, amit ez a kiszolgáltatott helyzet teremt neked?
A párok együtt maradnak, és adott jelre összefüggő, kapcsolódó szoborpárt alkotnak. Nehézség, hogy nem beszélhetik meg, improvizálniuk kell.
A játék végén viszont megbeszéljük a közbeni érzéseiket. Hogyan, mire kellett figyelniük, hogyan bírtak a párjukra hangolódni?
Levezető játék:
A szabadulás útja: Kört alkotunk úgy fél méterre állva egymástól. előre megbeszéljük, hol a "kapu", ahol a középen álló kijuthat. Ő persze erről nem tud. Beáll a körbe, és figyel. A kapuemberek arra koncentrálnak, hogy ott szabad az út, a többiek arra, hogy ott nem. A bent álló igyekszik a megérzéseire hagyatkozni. Ha rossz felé indul, a többiek elé tertják a kezüket, ha jó felé, akkor kimehet.
Na majd itt meglátjuk, mennyiben sikerült egymásra hangolódniuk.
