Tehát akkor szombaton összeült a nemzeti csúcs.
Értünk ültek! Értünk tanácskoztak, bezony ám. Hogy ezt a nagy válságot, ami lassanként (óránként 100 km/h sebességgel) begyűrűzik hozzánk is, valahogy kézben tudják tartani. Enyhítik, vagy mifene, de az bizonyos, hogy jó nagy megszorítások lesznek.
Én magam is készülök rá. Túrtam is egy nadrágot, s közben szembesültem vele, hogy a méretem mostantól 36- os. Ez lassanként megüti az alultáplált kategóriát. Sebaj! Aki kisebb inget vesz magára, annak kevesebb anyagköltsége van.
Gondolom ezt én. Meg ők is, a "csúcsok". Viszont egész nap tanácskozni nem lehet ám csak úgy... akárhol... étlen- szomjan.
Ezért aztán készülve a nagy megszorításokra, nagyjaink beültek egy négy millás terembe, ettek 800 ezer forintért, és világítottak úgy két millióért.
Zavar ez engem? Áh, dehogy! Csak már megint olyan orwelli feelingem van, jelesül az egyenlőségről. Hogy én egyenlő vagyok (valamivel), ők meg egyenlőbbek nálam. Nekik még jut valami, én meg 36- os vagyok.
És most eszembe jut a celeb -show, ahol tegnap szintén válság volt.
Benkő Dániel (aki vega) kidobta a sült húst az ételből!
Kidobta a földre! Ahelyett, hogy odaadta volna éhező nem vega társainak. Ezen Győzi úgy felháborodott, hogy kis híján nekiugrott a meztelen muzsikusnak. Pedig ez nem volt ám jogos, hisz az a Benkő húsa, azt csinál vele, amit akar. Van ugyan egy olyan feltevés az emberek között, hogy aki törődik másokkal, együttérez, közösséget vállal, az a szűkölködésből is kiveszi a részét, csak Győzi azt nem tudja, hogy ez az íratlan szabály még nem emelkedett jogerőre, nincsen törvénybe foglalva, sőt, az illemkönyv sem írja... Benkő tehát nyugodtan a hangyáknak szórhatja az ételt, míg a többiek éheznek, és nyilván a kabinet is azt csinál a pénzével, amit akar.
Meg is eheti az egészet, ha ahhoz van kedve.
Ps: "... attól tartok Safranek, maga gúnyolódik velem..."