A délelőttöt Kiskunfélegyházán töltöttem. Emberek! Le vagyok nyűgözve. Olyan hangulata van ennek a városnak, hogy csuda. Sétáltam a platános Kossuth Lajos utcán, bent voltam néhány iskolában,  capuccinót ittam egy teraszon... olyan volt, mintha üdülnék valahol, holott dolgoztam.
Az épületek nagy része megőrizte a régi polgári jelleget, és az utcán nem túl nagy a forgalom. Mindenütt táblák a falakon: itt járt... itt született... itt szállt meg egyszer... Az iskolákban is más a hangulat, mint Kecskeméten. Nincs ez a nagy bezárkózás, mint felénk. Régi épültek, hatalmas ajtók és kilincsek. A lépcsőkorlátokon száz éves kifényesedések, a parketta ropog, az irodabútornak különös illata van.

Melankolikus, nyugodalmas kisváros, ahol szívesen üldögél az ember a mézes- mustárosra festett templom tövében.