Utálom az egész iskolát.
- Mit utálsz benne?
- Mindent. A többieket a legjobban. De M. nénit sem szeretem...
- Ezt nem értem így. Mi a baj a többiekkel?
- Állatok, az a baj.
- Vadak, úgy érted?
- Hát pontosan úgy. Ordibálnak és verekszenek állandóan.
- És a tanító néni?
- Olyan megalázóan beszél a többiekkel.
- Veled is?
- Néha velem is. De azt elég ritkán."

Tanulság: Mindössze annyi, hogy valóban, a gyerek egész pontosan képes érzékelni a hangulatokat és érzéseket. Bántja akkor is a rossz, ha nem ő kapja a bántó szavakat, és akkor is ellene fordul a felnőttnek, ha ő maga viszonylag kedvelt és védett személy. Ezért aztán nehéz a felnőttek élete. Mert tételezzük fel, hogy az "állat" osztálytársak megbomlasztják az elmét, és a felnőtt úgy szól, olyat szól, ami nem éppen szeretettel teli. Hiába célozza egy adott emberkének a szavakat, még ki tudja, hányat bánt vele... lehet, hogy épp olyat, akit legkevésbé szeretne.

"- Ne cigizzél! Ne menj ki a teraszra! Meghalsz, nem érted?! Direkt meg akarod ölni magad.
- Dehogy... eszemben sincs.
- De igen! Mindenki mondja, hogy meghalsz tőle, és te mégis csinálod. Meg akarsz halni, tudom.
- Féltesz?
- Igen.
- Engem féltesz, vagy attól félsz, hogy egyedül maradsz?
- Attól is, de inkább attól, hogy nem leszel."

Tanulság: Be kell fejezni a dohányzást. Karácsonyig kértem haladékot. Mikor ezt elmondtam Okoskának, abbahagyta a sírást.