Annyira rettentően borzalmasan unalmas volt a vasárnapi gyereknyúzó istentisztelet, hogy muszáj volt tennem valamit. Azért volt még átlagon felül szörnyű, mert ráadásul nem is a tiszteletes asszony tartotta. Már kilestem, hogy néha ilyen idősebb templomjáró anyókák kapják meg a jogot, hogy kínozzák a csemetéket. Gondolom, ez ilyen szolgálat részükről, vagy nem tudom, mi... csak arra nem gondol senki, hogy a gyerekek mit élnek át. Aki azt kibírja! Én csak nehezen. Igen, én is egy nagy kölyök vagyok. Utálom az unalmas dolgokat!

Egyszerűen követni nem tudom, mi történt. Csak úgy vége lett a foglalkozásnak, aztán én próbáltam velük a karácsonyi borzalmat (az a "darab" is... te jó ég! Elalszom rajta). Vége lett annak is, és búcsúzkodtunk. Na és akkor a hülye szám csak úgy elkezdett magától tátogni, hogy esetleg, ha nem gond, néha játszanék a gyerekekkel valamelyik történetről. Közben pedig arra gondoltam: Fogd már be a szádat! Nincs elég dolgod? Minek még ezt is bevállalni? De már késő volt. A tiszteletes asszony lelkesen bólogatott: Jaj, az nagyon jó lenne! Már a jövő héten lehetne is Dávid és Góliát történetét megcsinálni.
Őszintén szólva az járt a fejemben, amiről már többször is írtam. Hogy egy hitoktatás végtelen tárháza lehet(ne) annak, hogy a gyerekekkel a szeretetről, kitartásról, emberségről játszhassunk. Érdekesen, színesen lehet ezeket a meséket forgatni, és iszonyú pazarlásnak érzem, ha nincs kihasználva ez a lehetőség. Azon kívül kísérletezni is szeretek. Mit lehet kezdeni ezekkel a gyerkőcökkel? Hogyan fogadják? Hogy érzik majd magukat? Mennyi marad meg nekik belőle? Na és az én gyerekeim se szenvedjenek már annyira, ha nem muszáj!
Óh, mennyire bánt, hogy néhány hónapja a gardróbban eldőlt a gitárom, és letörött a feje! Lassan 20 éve kaptam karácsonyra. Egyedül, könyvekből tanultam meg játszani rajta, és símán tudnék ezekhez a 4 hangból álló zsoltárokhoz kíséretet írni, hogy élvezetesebb legyen énekelni őket. Milyen jó is lenne! De nem tudok. A gitár szomorúan lefittyedett buksival figyel a falnak támasztva. Javíthatatlan.
Csakúgy, mint én...