Cipő erőteljesen fejlődik. Már hetek óta megszűnt a sántasága, a karácsonyfát lebontotta, a bútorok szélét lassan teljesen kirojtozza. Esténként és hajnalonta a fülét hátracsapva trappol a lakásban fel s alá. Igényesen szórakozik, mondhatnánk. Az evéssel nincs sok gond, ellenben szörnyű igazságtalanságnak tartom, hogy ezzel együtt ürít is. Nem elég, hogy etetem, még a végtermékkel is nekem kell vesződnöm. A macskaalom folyamatos vásárlása súlyos anyagi terheket ró a családra, ezért új technikát fejlesztettem ki. Mikor a doboza fölé kuporodik, én egy műanyag edénnyel lesben állok, és még az elkaparás előtt kikapom alóla a "sütit". Rohanok vele a wc- be, és elengedem a többi cucc közé.

 Cipő nehezményezi ezt erősen. Tétován forog, szimatol, nem akarja elhinni, hogy nincs ott semmi. Látom az arcán a bizonytalanságot:
- Most akkor sz**tam, vagy nem sz**tam? Vagy mi van? Úristen, napok óta nem emésztek! Mi lesz így velem?
A minap kilesett akció közben. Beszaladt utánam a wc- be, felült a karimára, és idegesen szimatolt a kagylóba:
- Szóval itt volt. Ide rejtette az átkozott! Ellopta, eldugta, vízzel elmosta az aljas kétlábú!
Aztán elszomorodott, én pedig kiselőadást tartottam neki a kultúrált kakálásról. Elmondtam, hogy sokkal jobb használni a csészét. Megmutattam, hogyan tud fölé pucsítani, aztán tanítottam az öblítés technikáját is. Azt is elmeséltem, hogy a papír mennyire nagyszerű dolog:
- Gondold csak el! Azzal a nyelvvel segget nyalni, amivel szalámit is eszel... Nos, ez nagyon egészségtelen. De ha fogod a gurigát, tépsz és törölsz, megkímélheted magad egy ilyen guttustalan közjátéktól.
Cipő értett engem. Intelligensen pislogott. Azt olvastam ki a szeméből, hogy ő akarja ezt. Igen, ez volna élete fő attrakciója, ha sikerülne a több millió éves elkaparós berögződést legyőznie. Mondtam is neki:
- Ne félj, Cipő! Én, az ember, a Mindenható, ég és föld ura, majd megoldom ezt is. Kapsz majd egy klikkert. Pont olyat, amilyet azok a kutyák, akik feldíszítettek egy karácsonyfát nem is olyan régen... Igen, igen, a kutya élvezi ezt, hidd csak el! Klikkere fát pakolni, az ám a remek móka! Nem így bénán lelökdösni a gömböket, ahogy te szoktad. Ne hitetlenkedjél, hé! Mondták a tévében, hogy élvezték a kutyák. Látszott a fejükön is a videóban, hogy így röhögtek futkosás közben a nagy élvezéstől. Hidd el, te is fogod élvezni a klikkert! Majd ugrálsz fél lábon (az is élvezős), visszarámolod a fára a leszórt cuccokat, pörögsz a fejeden, elmosod a tányérodat, blogot nyitsz, és természetesen a  vécébe szarsz,  ahogy azt kell egy XXI. századi macskának, aki lassan hozzám, az EMBERHEZ válik hasonlatossá.
És még élvezi is.  Klikkre.