Jól van na, tudod, nőciblog. Recept nélkül nem ér az egész semmit. (Áh, mindig csak mindenféle gondolkodások...ki bírja ezt?)
Kacsabecsinált:
Na ezt meg úgy kell csinálni, hogy összevagdosol egy kacsát (amúgy Völgyizsuzsisan visongva és sikongatva kibuggyanó keblekkel), aztán bedobálod egy fazékba.
Darabolsz bele répát, zellert, fehérrépát, borsót (amihez kedved van).
Ezt így elkezded főzni.
Közben a kacsánszki máját péppé kaparod, elkevered áztatott zsemlével, pirított hagymával, tojással.
Gombócokat formálsz a masszából.
Ha a madár puha, kiszeded a vízből, és a lében megfőzöd a gombócokat.
Aztán fehérrántást csinálsz, besűríted a főzőlét, tejszínnel lágyítod.
Na kész.
Ez a kacsabecsinált májgaluskával.

Ő az egyetlen recepteskönyv, amit használok.
Apai nagyanyámé volt, aki az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől kapta vagy 20 éve. A hagyatékából került hozzám, boltban soha nem volt kapható.
Teljesen hétköznapi receptek...semmi extra. De már sárgulnak a lapjai, zsírpacás, a jobb receptek tollal bekarikázva, néhol liszt és tésztaszáradmányok potyognak belőle. Teli van dugdosva cetlikre firkantott ínyencségekkel... hullik szét az egész.
De valahogy őt szeretem. A többi néhány meg csak lapít valahol a szekrény mélyén.
Majd lehet, egyszer ráhagyományozom valamelyik fiamra.