Teccik az új dizájn! Az álomról az jutott eszembe, hogy mi van, ha egy hozzátartozódról/ismerősőödről szól, aki női testben élő gyermek még?

Úúúú, hát ezt nem tudom...:-)

Tök beszarás ez a sztori. De ne feledd, hogy valahol benned van, mint mnden álom. Még azt sem érdezheted - mint a klasszikus viccben -, hogy mit akart tőled az álombeli nő.... Ő? Hisz Te álmodtad....
Az okokat magadban kell keresni. Minden álomnál. Talán figyelmeztetés, hogy Te is megöregszel egyszer. Talán második gyermekkorodat fogod élni, de nem akarod elfogadni. Talán Te is el fogod várni valaki gondoskodását. Talán túl korán fogod ezt várni, amikor még Te is gondoskodhatsz magadról. Talán valami teljesen más.
Sok lehetőség.
De mind benned rejlik, senki másban. Az álom is csak a tiéd, és senki másé. Nincs külső indíttatás.

Igen, ez mind benne lehet. És persze a hozzáállásom a dolgokhoz. Az álom gyönyörűen keveri a valós történéseket, a mentalitásodat, az érdeklődésedet...aztán összekutyulja és egy mese lesz belőle.
Én azt gondolom, jelen esetben az jött össze, hogy valóban sokat foglalkozom az öregséggel, apósom nem túl távoli halálával, azzal a félelemmel, hogy egyszer összeomlik és nekem kell megoldást találnom, amit nagyon nem szeretnék, mert nem érzem feladatomnak.
Aztán ott a zene, ami ugye megint központi téma nálam, valamint a művészet csodálata....
szóval így áll össze szépen minden részlet, de ha ezt éber fejjel akarnád összerakni, nem tudnád ilyen sűrű esszenciává főzni, ahogy az álmod teszi.

Ez így van. Nem láttad véletlenül tegnap (szombat) este az RTL Klubon a Belső útvesztő c. filmet? Mert az bizony arra rímel, amit írsz az összekutyulódó belső képekről.

kelgyoval egyetértek (mint általában) Szerintem is valami foglalkoztat, bánt, de nem akarod kimondani, így aztán az álom formájában előjőn.
Nekem sajnos valóságban jött elő. Anyukám fekvő beteg és hááááááát pelenkázni kell.

kelgyo: Belealudtam :-( Minden jó film éjjel van.

Kata: Sajnálom. Iszonyú lelki erő kell ehhez. Nem tudom, mi nehezebb: ha egy idegent ápolsz így (mondjuk egy kórházban), vagy valakit, aki közel áll hozzád. Vagy apósod, aki nem áll közel hozzád, de mindenki magára hagyná a bajban, te meg ott élsz mellette. Én minbden nap gondolok arra, hogy ez nehogy így legyen. Azt hiszem, rövid idő alatt kikészülnék.

Doris: akkor csak pár szó a filmről. Kb annyira kaotikus látomások özöne, mint a Nyisd ki a szemed (amcsi változata a Vanilia égbolt), csak itt a végén kiderül - ha a néző rájön erre -, hogy végülis a fiú abban a pár percben, amíg megpróbálták újraéleszteni, tulajdonképpen több verzióban lefuttatja az utőbbi ét évét, ahogy azt egy tisztességes halál előtti percben teszi az ember (állítólag ... hogy ezt honnan tudjá az okosok, azt nem tudom).
Kata: köszi az egyetértést. :-))) Én ugyan nem érzem az álomból sem, hogy Dorist bántaná bárm is. Ez egy bizarr álom. Sokan sokszor álodunk bizarr dolgokat, de egyáltalán nem bitos, hogy rossz érzések miatt. Inkább a jövő titokzatossága van benne.