Hét végén láttam egy őrületesen jó műsort.
Arról volt szó, hogy mennyiben különbözik a női agy és a férfi agy egymástól. Valamint, hogy Einstein agya különbözik- e az átlagos emberek agyától...
Jó, elmondták, hogy a nőknek valóban kisebb az agyuk, és hogy Einsteiné még egy nőinél is kisebb volt, valamint hogy ennek semmi jelentősége, mert mindössze a magassággal van összefüggésben.
Ami viszont nagyon- nagyon tetszett: minden magzat lánynak indul az anyaméhben, és egészen 6 hétig lányként fejlődik. A szétválás csak ezután történik meg, nagy valószínűséggel azért, mert az anya teste egyszerűen közbeavatkozik, és egy olyan férfihormon- többletet pumpál a bébibe, amitől ő fiúsodni kezd.
Iszonyúan tetszik. A tested tudatlanul dönt arról, hogy milyen gyermek „való neked”.
Vannak domináns nők, akik megjelenésben, viselkedésben sok férfias vonást hordoznak magukban, ők nagyobb valószínűséggel fognak fiút szülni. Indokolták mindezt a Habsburgok születési arányaival, valamint Diana hercegnő karakteres alkatával és viselkedésével.
Nézd meg a kezedet, és ha a gyűrűs ujjad hosszabb a mutatónál, ez egy dominánsabb személyiségre utal.
És nem sokkal, de hosszabb- bár mind nagyon hosszú. Aztán odaálltam a tükör elé figyelgetni magam.
Mindig is tetszettek a törékeny, őzikebokájú nők, de sajna én sose voltam ez a típus. Vékony vagyok, de inkább sovány, viszont magas, erős csontú és hát testi erőm is van bőven. Szóval abcolute nem egy „gyönge nő” képzetét keltem. Na és a természetem…áh, ezt inkább hagyjuk
És lám lám, van három egész fiam (akiknek a fiúságát szinte első perctől éreztem és tudtam- talán csak Picikénél voltak kételyeim, bár akkor is inkább a vágy mondatta velem, hogy talán lány lesz. Belül éreztem, hogy nem lehet ő más, csakis egy vagány kis férfipalánta).
De különben nem is bánom. Azt hiszem, tényleg én csináltam ezt valahogy, mert nem tudom elképzelni, milyen lenne egy lány ebben a triumvirátusban. És igen, bírom a viszonylagos vadságukat, vagy ahogy harcolnak a pozíciójukért a „falkában”, ahogy az erejüket próbálgatják. Mindig próbálom elképzelni őket felnőtt férfiként.
Szeretnék majd öregen megbújni a karjukban és arra gondolni: valaha a testemben növesztettem őket.
