Doris naplója

Voltam kint a régi házunknál. Az egyik régi házunknál (merthogy sok helyen laktunk amúgy). Szóval azon a településen voltam, ahol nagyon régen egyszer vettünk egy tanyát, és nagy örömmel látogattuk hétvégenként, mert ez volt a mi hobbink, ahol elszakadhattunk a világ zajától,…

De mi van akkor, ha valaki minket is nyakon csípett, és feltett a kabátjára? Mi pedig ott ülünk a galléron, nézelődünk, és azt képzeljük, hogy baromira önállóak vagyunk? Azt képzeljük, hogy minden választás a miénk, pedig a világból egy maroknyit látunk csupán? Mi van, ha…

Picike talált ma az ovi udvarán egy imádkozó sáskát. Mikor mentem érte, a pulóverén kapaszkodott, ő pedig körülfogta a kabátjával, hogy ne fázzon. Aztán a tenyerébe vette, és úgy figyelték egymást. Azt mondta, kedveli őt a sáska. Az óvónő szerint akkor már másfél órája…

Most amúgy meg teljesen önmegvalósítok, és élvezem ezerrel, hogy igazi frankó munkám van, amivel meg ráadásul még fizetésnek nevezhető pénzt is képes vagyok keresni. Azért az nem kicsit dob ám föl, hogy az egyik legjobb kecskeméti iskola az összes kirándulását és programját…

Na most, most aztán felszívtam magam olyan szinten, mint állat. Már máskor is dohogtam azon, hogy mennyi bosszúságot tud okozni nekem az, hogy a főiskoláról kikerülő tengernyi fejlesztő pedagógusnak és logopédusnak munkát kell adni.Erre bemegyek reggel az oviba, és látom kitűzve…