Doris naplója

Összefutottam a polgármesterünkkel a napokban. Megállítottam, és elmondtam neki, hogy olvastam az ünnepi újságot, örülök a játszótérnek, és egyáltalán: az elmúlt 13 év alatt, amióta itt élek, most érzem először, hogy van lehetőség ebben a városban. Gratuláltam neki, meg…

Nem igaz, hogy az emberek nem értékelik a munkát. Nem igaz az sem, hogy ha nem mutogatod magad örökké, akkor elfelejtenek. Ez nem igaz. Vannak dolgok, amiket nem felejtenek el. Bent voltam ma az iskolában, hogy segítséget kérjek a drámacsoport szervezéséhez. Az igazgató helyettes…

Ezek itt persze nem hívtak fel. Viszont októbertől most már tuttibiztos, hogy színházat csinálok. Hát hogyan is bírnám, hogy alkossak egy nagy rakás gyerekkel, szépséges kezeket varázsoljak, rápillantsak olykor a családomra, és írogassak is, ha  egy "pontban reggel itt…

Már számtalanszor meséltem a négy tyúkomról. Merthogy vannak nekem olyanok (illetve már plusz három csibe is, akik a tojásokból keltek ki).Szóval élnek ők itt boldogan, férfi nélkül. Nem igaz. Nem boldogok. Hiányzik nekik a patriarcha, aki vigyáz rájuk, törődik velük. A…

Tegnap láttam egy cikket arról, hogy Debreceni Zita mit ügyködött kint az olimpián. Természetesen ki volt élezve a hír arra, hogy mennyire tetszett ő Ronaldinhonak, a híres focistának. Na persze. Minálunk ez a hír. Ez egy jó kis zaftos hír. Szegény Zita próbálta forszírozni,…