Doris naplója

Judy becsapott. Úgy tett, mintha... még jelét sem adta...futott és kapart, evett és jött- ment a piszok kis jöttment... egyszerűen átvert minket a palánkon, és ma teljesen váratlanul, sumák módon négy Haribo egeret hozott a világra. Jaj, jaj, most azt lenne illő mondanom, hogy fuj, milyen csúfak, de nem tehetem!!! Nem mondhatom, mert egyszerűen gyönyörűek! Rózsaszín kopaszkák, a szemük beragasztva, és látom a bőrük alatt lüktető vérüket. Hát annyira különös ez, hogy folyton nézegetni kell.
Eddy karanténban, állítólag esélyes, hogy amúgy kannibál lesz, és felfalja a kölyköket, amit én nem nagyon értek- hm, talán a féltékenység miatt. Azt nem mondhatom ugyanis, hogy a picik a hangos sírásukkal zavarnák a papát, mert eddig még egy aprócska neszt sem hallattak. Nyilván ez ilyen egérszokás- ez a gyermekbántalmazás. Nem sokkal durvább, mint embertársaink csemetét földhözvágó türelmetlenkedései, csak épp utóbbi esetekben olykor még a karantén sem biztosított.
Szóval Eddy elkülönítve, Judy pedig jó mama módjára pakolgatja a bébiket jobbra- balra.
Úristen!!! Hat egerünk van! Csodás! Kettőt elajándékozok szívesen, lehet igényeket benyújtani, kettőt megtartunk, mert lehet, hogy egértenyészetet fogunk csinálni. Nem biztos, de lehet. Hülyeség, ugye? Persze. Na és akkor mi van?