Doris naplója

Hát ülök most itt a hivatalban. Már ideszóltam neki telefonon. Persze annyira jellemző a hangja- mindig is ilyen volt. Nyugodt, síma... vagy inkább simulékony. Kellően átérzem rajta a saját fontosságába vetett hitét. - Mikor tudsz jönni?- Most? -A kérdésem felfelé kanyarodik,…

Most amúgy meg teljesen önmegvalósítok, és élvezem ezerrel, hogy igazi frankó munkám van, amivel meg ráadásul még fizetésnek nevezhető pénzt is képes vagyok keresni. Azért az nem kicsit dob ám föl, hogy az egyik legjobb kecskeméti iskola az összes kirándulását és programját…

Tehát az iskolákban kétféle hozzáállást tapasztalok. Van olyan igazgató, aki nyitott a világra. Elmondom neki, hogy mit kínálok. Jelesül kínálok egy lehetőséget, hogy az iskolai kirándulásokat ne a pedagógus talpalja ki, szervezze meg, hanem kijelölve a célirányt, bízza ezt…

"- Üdvözlöm, X vagyok. Bocsánat, hogy csak most, de a kutyakiállítást csináltuk. Elhúzódott. Melyik nap tudnánk beszélni? - Nos, az a helyzet, hogy közben lett itt nekem másik munka, így jelenleg kétfelé ügyködök. Lehet, hogy lesz harmadik feladat is. Meg aztán tudja, van…

Nos, a dolgok affelé tendálnak, hogy az életem szellemi síkra helyezzem át. Nem készülök a túlvilágra, ez nyilvánvaló, mindössze arról van szó, hogy pénzkereseti forrásaim ebből merítem. Vagyis elmegyek kreatív munkatársnak, egyben rendezvényszervezőnek, és színházat…