Régóta vallom, hogy az, ha az ember 180 centivel a föld fölött hordja a fejét, az biza felelősséggel jár. Ekkora magassággal bárhová belépsz, azonnal meglátnak, sőt, olykor pofátlanul megbámulnak az emberek. Lehetetlen eltűnni, ezért aztán jobb még dobni egy lapáttal a hatásra. Igyekszem ezt nem elfelejteni (179cm + az aktuális cipő), és ehhez mérten ügyelni, hogy viszonylag normálisanérdekesen nézzek ki. Kivéve, mikor rossz passzban vagyok. Olyankor képtelen vagyok a külsőmre (is) gondot fordítani. Szóval mostanság (mivel nem vagyok annyira rossz passzban) reggel öt perces smink- és frizuragenerált tartok, aztán egy kellően kifejező öltözetet rángatok magamra, így indulok el itthonról. Nem lenyűgöző, de azért a "nemrossz, nemrossz"- ba belefér, amit ilyenkor a tükörnek búcsút intve látok. Ha pedig hozzá magas sarkú csizmát, fekete, hosszú bőrkabátot veszek a bokáig érő színes sálammal, egészen elégedett vagyok.
Há!... Szereteeem!
Szóval ebben feszítettem tegnap is, midőn egy tőlem telhetően elegáns mozdulattal éppen kiléptem a Vision Express ajtaján (igen, szemüveget kell csináltatnom- most barátkozom a keretekkel... na persze, hogy valami pirosban gondolkodok, naná, hogy abban), felnéztem az égre, és élveztem saját hatalmas, hosszúkabátos valómat... Remekül éreztem magam. Az iroda cirka 15 méterre volt tőlem, várt egy tevékeny nap, s már csak néhány kopogós lépés választott el tőle.
Érthetetlen, hogy ekkor mi történt. Sosem értem az ilyen eseteket. Hogy valaki felbuktatott vagy ellökött, vagy felakadtam, vagy beleléptem... Nem tudom, mi okozta azt a hatalmas esést, amit produkáltam az üzlet ajtajában. Nagyon gáz volt, és természetesen porig rombolta démoni megjelenésemet, úgy bizony... Vagy nem is. Inkább vicces volt. Az egész helyzet rendkívül mókás volt, és jót is mulattam, mint mindig ilyenkor (jájj, ha elkezdeném mesélni...). Öcsém jutott eszembe, aki egyszer azt mondta (még fősulis voltam, ő pedig középiskolás), hogy rendkívül kifinomult érzékem van hozzá, hogy felépítsem a nagyvilági nőt magamból, aztán mikor a csúcspontig eljutok, akkor valami abszurd mutatvánnyal- természetesen teljes döbbenetet kiváltva másokból- tönkre is tegyem a hatást (abszurd mutatvány= pohártörés, kiborítás, esés, csúszás, sőt, egyszer felgyújtottam magam egy bulin). Erre gondoltam, és arra, hogy még mindig, és évek óta folyamatosan rajongok Bridget Jones- ért (valami miatt). Bármit mondanak mások, szerintem nagyon is szimpatikus, és kellemes jelenség az a nő. És persze nagyon vicces. Kellenek ilyen vicces nők is, nem igaz?