Doris naplója

Nagyon érdekes dolgokat olvasok a dohányzással kapcsolatban. Eközben persze továbbra is piszkosul szenvedek, de próbálok eltávolodni tőle, és apró darabokra lebontani a szenvedésem miértjét. Szétszedni, megérteni, hogy azután legyőzhessem, és ne fogjam meg azt az egy szál…

A tegnap nagy részét telefonálással, emilezéssel töltöttem munka ügyben. Rosszul áll a szénám. Az emberek félnek, óvatosak, nem mernek pénzt kiadni, így hát hiába a remek ajánlat a karneválra, csak sajnálkozva csóválják a fejüket. Nem tudják, mi lesz, s ilyenkor esztelenség…

Annyira jó lett volna, ha holnap azt írhatom: Jaj, hát tegnap fel sem tudtam eszmélni, mert reggel értem haza a világ legtutibb bulijából. Mondjuk úgy, szarrá mulatoztam magam mindenféle kötöttségek nélkül, ahogy régen is volt ez mindig, mikor már 30- án elkezdtük, aztán…

Méghogy a macska nem társas lény! Cipő egyedül töltötte a tegnapot teljesen, azóta képtelenség levakarni magamról. Most is itt ugrál, kapkod a billentyűkön mászkáló ujjaim után. Élvezi a műkörmök kopogását, az ütemes mozgást, azt hiszi, ez egy speciálisan neki…

Már egy hete félek. Nézem a naptárt. Számolok ... nem jön ki, nem jön meg, késik, már itt kellene lennie, nézem az arcom, a szokásos pattanásokat keresem. Miért nem történik valami? Bármerre járok, nőket látok. Tolják a hasukat, a kocsikat, karban imbolygó három hónapos…